2010.02.14. 11:38, Lilia
Először tizenegy évesen lett szerelmes, amikor gyalog járt a
helyi általános iskolába. Ez volt az első tanítási nap, és észrevette,
hogy nincs egyedül az úton: mellette baktatott egy fiú, aki a
szomszédban lakott, és ugyanakkor kezdődtek az órái, mint neki. Soha nem szóltak egymáshoz egy szót sem, de Mária megfigyelte, hogy a napnak azt a részét szereti a legjobban, amikor ők ketten ott
gyalogolnak a poros úton, szomjasan, fáradtan a tűző napon, a fiú
szaporán szedi a lábait, ő meg alig bírja tartani vele a lépést.
Ez a jelenet rengetegszer megismétlődött. Mária, aki utált tanulni, és
nem volt más szórakozása, mint a tévé, ettől kezdve állandóan csak
azt várta, hogy legyen már vége a napnak, és kezdődjön a következő,
hogy megint indulhasson az iskolába. Osztálytársaival ellentétben
szörnyen unalmasnak tartotta a hétvégéket. Mivel a gyerekek más
mércével mérik az időt, mint a felnőttek, nagyon sokat szenvedett:
rettenetesen lassan telt az idő. Túl hosszúak voltak a napok, hiszen
csak tíz percet tölthetett együtt a szerelmével, de több ezer óráig
gondolt rá, és folyton arról álmodozott, milyen jó lenne, ha
beszélgethetnének.
És végül megtörtént.
Egyik reggel a fiú odament hozzá, hogy kölcsönkérjen tőle egy ceruzát.
Mária nem felelt, ingerültnek látszott, mintha idegesítené, hogy hirtelen megszólították, és meggyorsította a lépteit. Megdermedt a rémülettől,
amikor észrevette, hogy a fiú elindul felé, félt, hogy kiderül, mennyire
szereti, mennyire várja, mennyire szeretné megfogni a kezét és
elhaladni vele az iskola kapuja előtt, hogy aztán továbbmenjenek az
úton, egészen a végéig, ahol - azt mondják -
van egy nagy város, telis-tele kalandos életű emberekkel,
művészekkel, autókkal, sok mozival és még rengeteg egyéb jó
dologgal.
Egész nap nem bírt odafigyelni az órákon, nagyon bántotta, hogy olyan bután viselkedett, de azért örült is egy kicsit, mert tudta, hogy a fiú is
fölfigyelt rá, és a ceruza csak ürügy volt, hogy megszólíthassa - amikor ugyanis közel ért hozzá, észrevette, hogy a zsebéből kikandikál egy toll. És várta a következő alkalmat. Egész éjjel - és azután is minden éjjel - azt tervezte, mit fog neki válaszolni, míg végül kitalálta, miként kezdhetne bele egy történetbe, aminek soha nem lesz vége.
De nem volt következő alkalom. Bár továbbra is együtt mentek
iskolába, Mária hol előtte gyalogolt, ceruzát szorongatva a jobb
kezében, hol mögötte ballagott, hogy csodálhassa a szépségét, de a fiú soha többet nem szólt hozzá.
Velem ugyanez történt. Történik.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
neeee :'( mostsírnifogook :O:( ezolyanszép.