"A halál és a tragédia az életünk minden másodpercében ott lóg a fejünk felett, és próbál eltalálni minket. És sokszor elhibáz. Rengeteg mérföld eltelik az autópályán anélkül, hogy defektet kapnánk. Rengeteg vírus átsiklik a testünkön minden baj nélkül. Sok zongora esik le egy perccel azután, hogy elhaladtunk az ablak alatt. Vagy egy hónappal azután. Nem számít. Úgyhogy hacsak nem akarunk minden egyes alkalommal, mikor elkerül minket a katasztrófa, térdre esni és hálát adni, semmi értelme akkor keseregni, amikor lecsap. Ránk vagy bárki másra. Mert nem hasonlíthatjuk össze semmivel. És különben is, mind halottak vagyunk, vagy sose születtünk meg, és ez az egész úgyis csak álom."
/Hug Lauire/

Nem tudom. Én utálok szembekerülni a halállal. Megérezni a szagát, hallani a ruhasuhogását. Már előre kiborulok. 
Bocs, hogy így eltűntem, de most egyszerűen nincsen hangulatom az íráshoz. Meg úgy máshoz se. De majd jelentkezem, tudjátok, i'll be always back.