Parti Nagy Lajos - Dal

járok az orgonaszagban
pereg rám bogár-zápor
fölöttem filléres szappan
olvad kéken világol

kezem tavaszom kékül
ropog az esti kavics
tapossa ízleli s végül
eszi cipőm a nápolyit

a sétány végén már az ég
csillag merül el benne: szúnyog
kezemnek odasúgja még
"én most kihúnyok"

A legzseniálisabb kortárs író-költő-isten. mikor élőben találkoztam vele, szerettem volna elsírni magam a gyönyörűségtől, de mivel az összes jelenlévőt zavarba hoztam volna ezzel, visszfogtam magam. Ha egész életemben semmi mást nem olvastam volna, csak az ő műveit, akkor is teljes lenne az életem. Amikor pedig a feleségével készítettem interjút, és tudtam, hogy ő is ott áll mellette, és majdhogynem az összes szavamat tisztán hallja, olyan szégyenletes vizsgázó kamasz-zavar vett erőt rajtam, hogy eleinte csak hebegtem össze-vissza. Idén minden egyes darabot megnézek, aminek ő írta (á) a szövegét. Muszáj lesz. Olyan mint a drog, lehetetlen abbahagyni.