Vannak, akik azt mondják, hogy ha két ember igazán szereti egymást, akkor a végén mindig megtalálják majd egymást. És vannak olyanok, mint Remarque, akik szerint van, hogy a szerelem nem elég. Azt hiszem, kezdek ez utóbbiban hinni. A szerelem nem mindig elég. Itt vagyok, és szeretem, annyira, mint embert még soha, és tudom, hogy valahol ő is, mert látni a szemén, a mozdulatain - és mégsem történik semmi. Mert félek. Nyilván ő is fél. Bonyolult lenne, mert mindennap látjuk egymást, és ha szémegyünk, mi lesz? Teljesen különböző a baráti körünk, hogy és hova járnánk társaságba? Szóval szerintem a szerelmen kívül nagyon sok minden befolyásol egy kapcsolatot. Hogy miért kell szenvedni? Talán mert az életben semmi jó sincs ingyen. Van, aki azt mondja, hogy a szerelem akkor jó, ha fáj. Talán tényleg. Ha nem fájna semmi, amit tesz, vagy éppen nem tesz, az azt jelenté, hogy nem szereted eléggé ahhoz, hogy  számítson.

Szerintetek, ha két ember borzasztóan szereti egymást és mégis elválnak útjaik.. mik azok az okok amiért szétmennek? és ha mégis annyira szeretik egymást mért nem találnak egymásra? mért jó ennyit szenvedni? :(

Igen. Kár, hogy nem az én kezemben van a ceruza :) (És igen. Segítenek. :DD)

(eme értelmetlen, ámbár meglepően logikusnak tűnő sorok megnyugtatnak olykor, hátha neked is segítségedre lesz)

Azért éled át mindezt, mert a tökéletes szerelmi történet még mindig íródik számodra