Legszívesebben hangosan felüvöltenék. (LÁTSZ? ITT VAGYOK!) Nem igaz, nem lehet, hogy elfelejtetted azt a csókot! (NÉZZ RÁM!) Nem törölhetted ki a fejedből a karodat a derekamon, tenyered a pólóm alatt, nyelveink játékát. Tudom, hogy te is érezted azt a jóleső, mindent betöltő borzongást, ugyanazt, amit én. A pólódon is átdübörgött a szíved. ( GONDOLTÁL KÖZBEN VALAMIRE?) Nekem sokat jelentett az a csók. Picike csók volt, majdhogynem csókocska, de olyan édes, mint az eper nyáron az olvadó vaníliafagylalt közepén. (NE FORDÍTSD EL A FEJED, NÉZZ IDE!) Szeretnék egyszer arra ébredni, hogy ott vagy mellettem. Sőt, jobb híján a te arcod is elindíthatná a gyér őszi fény helyett reggeleim. A szemeid, azok a barna kristályok úgy tükrözik vissza a fényt, mint briliánsok az előkelő úri bálon. (MONDD HOGY SZERETSZ MONDD) A nap sötét csíkokat fest a hajadba, ahogy átsüt a reluxán. Folyton a szemedbe hullik, de mindig visszasöpröd, (HAGYD, JOBBAN ÁLL) úgy figyelsz a tanárra. Már ez is ritka, hogy figyelsz. Pont, mint a rózsaszínban pompázó rocker. Mindent megteszel, csak ne kelljen velem foglalkoznod, nem igaz?

Nem értelek, nem értelek. ( DE SZERETLEK TUDOD NAGYON SZERETLEK SZERETLEK)

Vörös tincsek kunkorodnak a nyakadban. Ó, hogy én mennyire utálom a vörös hajú pasikat! És mennyire szeretném mégis belefűzni az ujjaimat közéjük! (FORDULJ MEG SZÁNJ RÁM EGY PERCET) A nyakad bőre, ahogy oldalra döntöd a fejed… Szinte felkínálod a vékony, fehér bőrt egy csóknak. (MÁR CSAK ENNYI VAGYOK MÁR CSAK ENNYI TELIK TŐLEM)

Keskeny derekad köré kulcsolnám lábaimat, (GYERE GYERE CSAK NYOMJ A FALHOZ) csak hogy érezzelek, mást nem is kívánok régóta már… Megőrjít ez a csend, ez a halál előtti, fullasztó csend, mielőtt a csengő belerikolt a levegőbe. Utálom a csengőt! Téged is utállak! ( NEHOGY ELHIDD NEHOGY)

Nem merek rád nézni, amíg pakolok, pedig jól tudom, hogy mögöttem állsz. Senki másnak nincs ilyen kisugárzása, biztos, hogy aranyszínű az aurád, vagy talán platina… Ez a csőgatya… (BASZDMEG LEGALÁBB MA VETTÉL VOLNA FEL VALAMI KEVÉSBÉ FESZÜLŐS CUCCOT) Vagy begombolhattad volna a zöld ingpólód nyakát. A végén még lenyálazlak.

- Beszélnünk kell.

Bólintok, és engedelmesen követlek, elszánva, hogy akár a világvégéig is elmegyek veled.

( MI LESZ MOST ÍGY VELÜNK?)