07 Szakadj kétfelé
Lilia 2009.04.23. 15:31

nagyon rövid. ezt sajnálom. de nem tudtam belőle többet kihozni. értsd meg. "alkotói válság"?!
A nyaraló teljesen hiteles képet adott Zsálya stílusáról és ízléséről. Sötét lilák, bordók; kevés sárgával, ezüsttel vegyítve, mégis minden tökéletes összhangban.
Kopogtatás közben megállapítottam, hogy újra kellene festenem a körmeimet, mert erősen pattogzik le róluk a fekete lakk.
- Nem jöhetsz be- hallottam Zsálya hangját az ajtón túlról.
- Tudod, úgy változik a hangulatod, hogy beletörik a nyakam-, mondtam lágyan, homlokomat az ajtónak simítva. Tincseim előrebuktak, beborították arcomat.
- Ócska Edward-utánzat vagy. Nem áll jól neked- szólt a fjordhűs hang a szoba belsejében.
- Bemehetnék?
- Nem.
Felsóhajtottam. Abban a percben konkrétan fogalmam sem volt, mit kellene mondanom neki, amitől majd megint, Leonástól elvisel engem, és életünk ismét a régi kerékvágásban folyhat.
- Figyelj, Zsálya. Én nem vagyok egy angyal, és…
Keserűen nevetett fel.
- Ez teljesen igaz. Angyal, szép fekete szárnyakkal?!- és nevetett tovább.
- …és tudom, hogy teljesen önző vagyok-, folytattam tovább rendületlenül- meg egocentrikus és mániákus depressziós és idegbeteg is, de…
Csodálkozva elhallgattam, mikor az ajtó feltárult előttem, Zsálya pedig ott állt, bikiniben, borzas hajjal, könnyektől nedves szemekkel, mosolyogva.
- Csakhogy végre beismerted. – mondta, és félreállt az ajtóból, hogy beléphessek.
A szobája is pont olyan volt, mint ő: kiismerhetetlen kavalkád. A fal nem egyszínű volt, festékkel töltött lufikkal festette meg, mégis, sok festménye, filcrajza volt rajzszögekkel a falra erősítve. Leült a csíkos szőnyegre, hátát a hatalmas franciaágynak vetette. Megpaskolta maga mellett a földet.
- Gyere, ülj csak le. Kérsz cigit?
Némán megráztam a fejemet. Hosszú ujjai közé fogott egy Pierre Cardint, óvatosan a láng felé hajolva, nehogy kialudjon. Hosszat, mélyet lélegzett, élvezettel tüdőzve le a füstöt.
- Mondd csak, Erik- kérdezte hosszú hallgatás után-, szeretsz te engem?
Kiemeltem kezéből a parázsló cigarettát, beleszívtam. Félresunyt szemekkel figyelte ténykedésemet.
- Persze hogy szeretlek- válaszoltam rekedten, és visszadugtam fogai közé a füstölgő rudat. Nem engedett visszaereszkedni eredeti helyemre, belém kapaszkodott, ajkát az enyémhez tapasztotta. Váratlanul ért, és azon kaptam magamat, hogy átkarolom derekát, és visszacsókolok. Azonban Zsálya elvált a számtól, és szomorúan nézett szemeimbe.
- Hazudsz- simított ki egy fekete tincset az arcomból.
- Nem ezt kérdezted.
- Való igaz- bólintott.
Csillagok hevertek elszórtan a füstporos égen, kis társulatunk pedig a fűben feküdt, a selymes szálak simogatták a nyári naptól felhevült bőrünket, karunk fejünk alatt, halkan dünnyögve mutogattunk néha felfelé. Leona mellettem feküdt, dús, fekete hajának vége vállamat csiklandozta. Mélyen beszívtam a mellettem fekvő lány bőrének mámorító illatát, a nyáreste levegőjének zamatát.
- Be kellene mennünk lassan- vélte Gergő rekedten.
- Aha- helyeselt Andris. Zsálya lassú mozdulatokkal elült, beletúrt a hajába.
- Megyek, működök valami ehetőt vacsorára.
Leona is felpattant mellettem.
- Segítsek? –kérdezte lelkesen, hallatszott a hangján, hogy bármit megtenne, csak a másik lány elfogadja.
- Felőlem- vont vállat a nyúlánk, barna lány, és elcsattogott. Leona szemében lemondással és értetlenséggel nézett le rám.
- Miért csinálja ezt velem? – kérdezte elgondolkodva, ujjával egy tincsét pödörgette.
Ha nem azon feküdtem volna, megvontam volna a vállamat.
- Elég sokáig tart nála, amíg megszeret és elfogad embereket. Légy vele megértő.
- Igyekszem- tápászkodott fel, leporolva magáról a rátapadt fűszálakat.
- Jöjjek veled? –kérdeztem mosolyogva, mire az ő arcán is valami hasonló kezdett játszadozni. Lehajolt, és kinyújtotta felém a kezét, amivel elérte, hogy tökéletes belátást nyerjek melle két halmára. Nyeltem egyet, megfogtam a kezét, és el sem engedtem, amíg be nem kerültünk a konyhába, ahol Zsálya éppen a paradicsomot vágta fel a salátához. Igyekeztem nem figyelni tekintete tompaságára, összeszorított ajkaira.
- Kié lesz először a fürdőszoba? – tette fel a kérdést Leona, amint táskájában kotorászott. Még mindig fürdőruha volt rajta, fekete haja lágyan cirógatta dereka végét, borította be a karját.
- Mehetsz te- legyintettem túlzott nagylelkűséggel. Bólintott, majd előhúzott egy hálóingnek tűnő ruhadarabot, meg egy kis táskát. Kétségbeesetten kutattam elmémben a neve után.
- Akkor… megyek is- szólalt meg tétován.
- Hajrá- bólintottam. Megvan! Neszesszer.
Zsebre dugott kézzel, homlokomat az ablaknak simítva álltam, mélyeket lélegeztem. Annyi minden kavargott egyszerre a fejemben, színek, illatok, érzések; hiába próbáltam rendszerezni őket, elszöktek előlem. Kék. Zöld. Víz szaga. Fürdőruha. Napsütés. Lila. Szemek. Leona. Fű. Csillagok. Egymásnak feszülő testek. Zsálya. Sóhajok. Csók. Leona.
Megráztam a fejem, ujjaimat tincseim közé fűztem. (Miért csináljátok ezt velem?!) Azt hiszem, kevés rosszabb dolog van annál, mint ha egyszerre két nő álmaiban is benne vagy.
|