( a rímek és a ritmus itt sem stimmelnek mindehol. dehát semmi sem lehet tökéletes, ugye.)

Philipp Poisel- Ölelj át

A villamos ismeretlen tájakon cammog,

Aranyló földeken, mély folyókon és a strandon.

Az ablak függönye lágyan repked a fülkében.

És hiányzol, mert…

… otthon, a hazádban vagy,

mert melletted nem fáj a hasam,

Ölelj, ölelj szorosan,

Tarts úgy, mintha örökké tartana,

örökre így maradna,

örökre így maradna,

örökre így maradna.

Nem kell nekem se iránytű, se szextáns,

Én mindig eltalálok hozzád.

Visszatérek hozzád, mert szeretlek.

Kopogtatok ölednél, mint egy süket, ha üt.

mert otthon, a hazádban vagy,

mert melletted nem fáj a hasam,

Ölelj, ölelj szorosan,

Tarts úgy, mintha örökké tartana,

örökre így maradna,

örökre így maradna,

örökre így maradna.

Napfény a vitorláimon,

Napfény az utamon,

Napfény a fákon,

Napfény-érted.

mert otthon, a hazádban vagy,

mert melletted nem fáj a hasam,

Ölelj, ölelj szorosan,

Tarts úgy, mintha örökké tartana,

örökre így maradna,

örökre így maradna,

örökre így maradna.