Lennard Bertzbach.

(Most előre leszögezném, hogy ő egy élő srác, guglizz rá. A Vad Banda 2.-ből ismertem meg. Mivel személyesen nem ismerem, a mozdulatai, meg a gesztusai alapján kialakított és a saját ízlésem szerint formált jellemének (amit itt majd leírok) semmi köze a valódi Lennardhoz. Tudtommal.)

Története

Lennard és Lilia teljesen szappanoperába illő körülmények közt ismerkedtek meg. A lány éppen hazafelé tartott valahonnan, a vállát dörzsölte a táska pántja, elege volt a melegből, meg akkor éppen úgy az egész világból. Meglátott egy fiút feküdni a járdán. Akkori lelkiállapotában simán, lelkiismeret furdalás nélkül otthagyta volna, de megtetszett neki a srác tornacipője meg az, hogy göndör haja volt. Sóhajtott, nagy nehezen elvonszolta zsákmányát a házáig. Pontosítsunk, nem a sajátja volt, hanem a néhai nagymamáé, ráadásul Pesten, mivel épp ott volt dolga. Viszont utálta a főváros zaját. A pasi tehát a kocsiba vándorolt, majd haza.

Kapott hófehér ágyneműt, meg jó sok káromkodást mellé, hogy összevérzi az anyagot. Mikor először kinyitotta a szemét, teát tömtek belé, meg borzalmas, túlsózott leveseket, és ő élénken tiltakozott ezellen.

Az első pillanattól barátok voltak. Az ember néha érzi, hogy a másikhoz tartozik, mintha „megtalálta volna a lelke másik felét”. Sokan mondják, hogy fiú-lány barátság nincs. Ez nem igaz. Csak ha meglátják valahol, nem ismerik fel. Ha látnak egy-egy párost kézen fogva sétálgatni, vagy összebújva nevetni, rögtön rájuk sütik, hogy szerelmesek. Pedig nincs így.

Csodás időszak volt, amíg Lennard Magyarországon volt a lánnyal. Próbáltak olyan filmeket találni az interneten, amin legalább német felirat van; kirándulni mentek a közeli erdőbe; vagy fürdeni a strandra. Aztán eljött az a pont is, mikor a fiúnak haza kellett mennie. De nem hagyhatta ott újonnan szerzett barátját.

Magával vitte, bizonytalan időre befogadta. Aztán a lány megírta első igazi regényét, ami Magyarországon nagy visszhangot keltett. A bevételből házat vett, nem zavarta, hogy hónapokig a földön kell aludnia- az övé volt. Így került ki Lilia a fiú fedele alól.

Jellem

Lennard az igazi „csipkefinom lelkű” embertípus. Semmi durvaság nincs benne, nagyon nehezére esik megbántania másokat. Mozgása kecses, légies, szinte nem is fiúhoz illő. Rengeteget mosolyog, imádja megnevettetni a többieket. Legtöbbször halkan beszél, hogy csak az hallja, akinek ő címzi, de ha felfigyelnek rá, hamar a társaság lelke lesz. Tud szeretni, hatalmas a szíve. Szeretteiért minden megtesz. Tud titkot tartani. Nála jobb barátot ritkán találsz. Imádja a horror és a vámpíros filmeket, könyveket.