Szomszédasszonyommal való találkozásom után nem szívesen merészkedtem a kertbe hétvégenként, inkább az asztalomnál ültem, a nagy kerek ablak előtt, és pici gyöngyállatkákat, vagy nyakláncokat fűzögettem, unaloműzendő. Mindemellett –bár ezt magamnak se igazán akaródzott bevallanom, pedig tudtam az igazat- innen tökéletes kilátás nyílt a mellettem lakó Bolkraft családra. Egyre inkább kíváncsivá tett a zöldre vakolt ház különös hangulata, és még különösebb lakói.

Váratlanul ért a bámulásomból kizökkentő ajtócsengő hangja. Biztosan Tina- gondoltam magamban, míg csattogó talpakkal lefutottam a lépcsőn ajtót nyitni. A kint álló alak egyre idegesebben nyomkodta a csengőt.

- Jövök már, jövök már – kiáltottam, és elfordítottam a kulcsot a zárban. Hatalmas vigyorral találtam szemben magamat.

- Dani- állapítottam meg sóhajtva az ajtófélfát támasztó alakról.

- Fiorella! Na, most hogy így bemutattuk egymást, esetleg be is invitálhatnál, vagy valami ilyesmi.

Arcvonásaim egy pillanat alatt elkomorultak.

- Nem sok kedvem van hozzá.

- Ne csináld már! Hoztam vodkát is – csillantotta fel az üveget, az őszi fényben megcsillant benne az átlátszó folyadék, ahogy felém nyújtotta. Engedelmesen elvettem a kezéből. Reményteli vigyort mutatott fel.

- Most már bejöhetek?

- Nem- vágtam rá, és az arcába csaptam az ajtót. A vodkásüveget leraktam a nappaliban a kávézóasztalra, és visszatértem szobámba a gyöngyeimhez.

Békésen fűztem egymás után a csillogó, lyukas karikákat a drótra, mikor újfent csengetést hallottam. Bosszúsan másztam le megint a földszintre.

- Mondtam, hogy nem jöhetsz be- nyitottam ki nagy lendülettel az ajtót, lendületszele arcomba kavarta hajtincseimet. Meglepetésemre azonban nem Dani, hanem Tim szobrozott a küszöbön.

- Ez nekem szólt? –kérdezte mosolyogva. Zavartam nemet intettem a fejemmel, és éreztem, ahogy a forró vér arcomba áramlik.

- Gyere csak be - tártam még szélesebbre az ajtót, elállva az útból.

- Köszönöm- bólintott, vállára buktak barna tincsei. Belépve a nappaliba érdekes fintorral jutalmazta a vodkásüveget.

- Iszogatunk, iszogatunk? –kérdezte szélesen vigyorogva.

- Dani hozta - húztam el a számat, és egyik lábamról a másikra helyeztem testsúlyomat.

- Ja, az a fazon, akit az előbb úgy kidobtál? – nevetett rám. – Elég mérgesnek tűnt, mikor távozott.

- Remélem is. – bólintottam komoran.

- Talán nem kellene semmibe venni ezt a kedves gesztust tőle- bökött fejével az üveg felé, majd nyakon ragadta, és öntevékenyen elindult a konyha felé. Furcsállva követtem. Nem értettem, mit akar itt, és miért pont hozzám állított be, miért pont most? Hogy jól ismeri a házat, nem lepett meg: állítólag jó barátok voltak Daniela nénémmel.

A konyhába lépve a szekrény előtt találtam, ahogy két poharat szed elő.

- Én nem iszom- próbáltam ellenkezni.

- Dehogyisnem- mondta magabiztosan, majd laza kézmozdulattal az egyik székre mutatott, hogy foglaljak csak helyet.

- Hogy-hogy megtisztelsz jelenléteddel? –kérdeztem kíváncsian, miközben ténykedését figyeltem. Ügyesen bánt az üveggel, a folyadékot figyelte, ami csendes kis patakként folydogált a poharakba. Vállat vont.

- Moziba akartam menni.

- Velem? –nyitottam hatalmasra szemeimet, miközben engedelmesen belekortyoltam az előttem álló pohárba. Nem is olyan rossz.

- Veled- bólintott. – Gondoltam, ha már szomszédok vagyunk, nem ártana jobban megismernünk egymást. Úgy hittem, erre egy közös mozizás lenne a legjobb alkalom, de úgy látszik mégsem.

Vigyorogva kortyolt az átlátszó folyadékból, majd csettintett nyelvével. Zavaromba azzal szórakoztam, hogy az italt löbböltem a pohárban ide-oda.

- Tetszik Passau?- kérdezte, szemei az én tekintetemet keresték. Megadóan néztem rá.

- A város szép- válaszoltam megfontoltam. Értett belőle.

- Ezek szerint az emberek legtöbbje nem szimpatikus.

- Valahogy úgy –bólintottam. – Vannak persze szimpatikus arcok.

- Például? – kérdezte szemtelen hangsúllyal. Valaki itt nagyon kíváncsi.

- Azt várod, azt mondjam, te vagy az első számú?

- Igen, azt - bólintott. Nyelvet öltöttem rá.

Éjszakába nyúlóan ücsörögtünk az asztalnál, nevetve, hülyéskedve, egymás múltjáról, életéről faggatózva. Az üveg tartalma lassan elfogyott, mi pedig egyre többet nevettünk egymáson, mígnem Tim zavartan megjegyezte.
- Lassan… haza kéne mennem…

- Igen- hagytam rá nevetve. Erre ő is elmosolyodott, majd felállt,

- Kikísérsz? –kérdezte.

- Naná!- rikkantottam lelkesen, úgy éreztem, jól fog esni felhevült szervezetemnek a hűvös, esti levegő.

 A kapujuk előtt álltunk, és valahogy egyikünknek sem akaródzott bemenni otthonunkba, akármennyire kezdett is zavarni a hideg.
- Jól éreztem magam - mondta Tim mosolyogva.

 - Én is- jelentettem ki, és fogaim összekoccantak a hidegtől.

Zavartan állt egyik lábáról a másikra, én pedig elpirulva állapítottam meg, hogy igazán jól áll neki ez a kamaszos félszegség.

- Akkor… jó éjszakát- mondtam ki a búcsúszót, ugyanis egyre inkább vágytam már egy forró zuhanyra.

- Szia - suttogta Tim, majd két karját ölelésre tárta. Boldogan viszonoztam az ölelést, jól esett teste melege. Elfeledkeztem mindenről, és mélyen beszívtam dzsekije illatát.

Nem ért váratlanul, mikor meleg szája megkereste az enyémet.

Minden porcikám remegett.