Egy hónappal később

Sűrűn elfogott a kétely, valóban velem történik-e meg, átélem-e azt a csodát, mikor az ember úgy érzi, egyenesbe jött végre, életét rendbe rakta, innentől már rózsabokrokkal körbeültetett ösvény vezet a boldogan éltek, míg meg nem haltak végkifejlethez. Ember tervez - és ember téved.

A pózolgatásaimból összejött pénzt félretettük, és egész szép kis summa jött belőle össze. Így –és persze Zsálya hozzájárulásával ügyünkhöz- sikerült egy, a bérlakásunkhoz képest meglehetősen tágas kis külvárosi házra szert tennünk, aprócska kerttel, de nekünk tökéletesen megfelelt így. A konyhában a pultokon és az öreg tűzhelyen kívül mindössze két szék meg egy rogyadozó asztal állt, a hálószoba összes dísze egy különösen visszataszító, kék árnyalataiban játszó festmény volt,  a fürdőszoba berendezése és ápoltsága is hagyott némi kívánnivalót maga után, ám mindennél boldogabbak voltunk, és rengeteget nevettünk - már ha egyszerre voltunk otthon.

Vágyhattuk bármily eszeveszetten az ellenkezőjét, egyre kevesebb időnk maradt egymásra. Én hol itt voltam, hol ott, későn értem haza, Leona pedig vagy a bárban rohangált az asztalok között –hiába próbáltam lebeszélni róla- vagy Zsályával válogatott holmikat a babaszobába. A fent említett helyiség amúgy szépen alakulgatott, a falak sárgán tündököltek a beáramló napfényben, Zsálya képei díszítették őket. A keretet is rögtön a falra festette, a szöggel együtt. Örömmel töltött el, hogy nem gyűlöletet zúdít ránk, hanem inkább besegít, próbál része lenni a családnak. Leona sok időt töltött a babaszobában, törökülésben ülve a csíkos szőnyegen, arcán mosollyal, kezét domborodó pocakján nyugtatva. Gyakran elnéztem ültében, és néha rohantam volna a telefonhoz, hogy elújságoljam anyámnak a hírt- méregzöld epénél is keserűbb volt rádöbbenni, hogy már nincs kit felhívnom.

A konyhaasztalnál ültem, feketeteát kortyolgattam egy csorba bögréből, Leonát hazavárva, mikor csengettek. Lelkesen tápászkodtam fel ajtót nyitni, gondolván, kedvesem talált végre haza. Ám a fából készült nyílászáró mögött másvalaki ácsorgott zavartan. Kíváncsian mértem végig a küszöbön álló, nyúlánk alakot.

A jövevénynek könyökéig leérő, világos vörös haja volt, színe felvágott mangó belsejére emlékeztetett, olyasféle, amit csak festékkel érhet el az ember. Gondolatban megráztam a fejem. Sosem láttam ezt a hajszínt, biztos voltam benne, ám amikor észrevettem, hogy a zöld szemek az arcon belül távol ülnek egymástól, a tömpe orr felett pedig aranyló szeplők teszik még pimaszabbá a vonásait… Már tudtam ki az.

- Erik? - kérdezte félve, egyik lábáról a másikra állva.

- Orsi, te meg hogy kerülsz ide?- kiáltottam fel elképedve.

- Többnyire vonattal és busszal- vont vállat. Kedvem lett volna hirtelen felindulásomban felképelni a lányt.

- Akkor arra válaszolj, hogy miért tisztelsz meg jelenléteddel?

Elmosolyodott, és kivillanó, hegyes szemfogai még macskaszerűbbé tették megjelenését.

- Esetleg beinvitálnál?

Félreálltam az ajtóból, két tenyeremet összecsapva leütöttem egy kóbor szúnyogot.

- Nos - kezdett bele a lány, immár a kanapén ülve, szoknyái fodrait rendezgetve -, eljutott hozzám is hirtelen jött népszerűséged híre.  Tudod, egy ideje már a fővárosban élek, és jómagam is a divatszakmában tevékenykedem…

- Valóban?- szóltam közbe felvont szemöldökkel.

- Valóban. Stylist vagyok.

- Pompás - bólintottam, érzésem szerint a legkevésbé sem biztatóan.

- Szeretném, ha hagynád, hogy befejezzem a mondataim - teremtett le. Meglepődtem a szokatlan jelenség láttán- jelen esetben inkább hallatán. Orsi mindig is egy csendes, naiv, falusi lányka volt, akinek a legfőbb álma a kézfogó és utána három csemete volt.

- Csak tessék - tártam szét engedékenyen a karjaimat.

- Újabban egy feltörő, fiatal divattervezőnek gondolom, akinek ruhái főként a sportos eleganciát képviselik, és… erről rögtön te jutottál eszembe – pirult el –, mit gondolsz a munkáról, elvállalnád?

Mohón csillogott a szeme. Úgy döntöttem, nem árt, ha óvatos leszek.

- Meg kell beszélnem az ügynökömmel.

- Add meg a telefonszámát - vágta rá, és már elő is kapta táskájából apró, pirosasban játszó mobiltelefonját. Sóhajtva bediktáltam ügynököm számát. Kényelmetlen csönd telepedett közénk.

- Új hajszín? – kérdeztem tőle mosolyogva, mire ő szabadkozva beletúrt tincseibe.

- Vörös.

- A régi szőke nekem jobban tetszett – húztam össze két szemöldököm.

- Nekem is a te eredeti hajszíned - vágott vissza, amivel újfent meglepett-, meg a csóróbb éned.

- Most se vagyok túlzottan tehetős - mutattam körbe a kopár szobában.

- Naná- bólintott bosszúsan -, Don Ed Hardy kollekciói mindig is a szegényeket célozták meg.

Rámutatott a pólómra, én pedig csak egy vállvonogatással tudtam felelni.

- Ingyen kaptam, a fotózásért.

- Vagy úgy - préselte össze ajkait.

Megengedtem magamnak egy sietős pillantást a karórám irányában.

- Figyelj, örülnék, ha most elmennél. Nemsoká hazaér a barátnőm, és…

- Nem akarod, hogy itt találjon, tiszta sor – szólt közbe Orsi -, ám azt hiszem, ezzel kicsit elkéstél.

Valóban, ahogy a mondatot kimondta, már nyílt is a rozoga bejárati ajtó, és hallottam Leonát az előszobából kiáltani:

- Erik! Itthon vagy?

Mire válaszolhattam volna, már bent is volt a nappali-konyha-ebédlő funkciókat ellátó helyiségben, kezében reklámszatyorral, domborodó hasát rafinált szabású ruhával álcázva. 

- Ó, zavarok? – kérdezte a kanapénkon ücsörgő lányra pillantva. Szeme baljóslatúan összeszűkült. Orsi felemelkedett, majd Leonához lépett, és kezet nyújtott neki.

- Fábián Orsolya – csillantott fel egy elbűvölő mosolyt, ám úgy tűnt, kedvesemre ez nem gyakorolt hatást. Gyanakvó tekintettel fogadta el a felé nyújtott jobbot.

- Leona – közölte aztán nemes egyszerűséggel. Orsi félrehajtotta a fejét.

- Olasz?

- Csak a nevem – rázta fejét a kérdezett -, annak viszont örülnék, ha most távoznál.

- Máris – válaszolt Orsi vidáman. Felkapta degeszre tömött táskáját, majd egy „Hívni foglak, Erik!” felkiáltással kimasírozott az ajtón.

- Ki volt ez? – fordult felém Leona. Ma született, ártatlan bárányként tártam szét kezeimet.

- Az új stylistom.

- Ugye, merő véletlen, hogy az új stylistod és régi barátnőd neve megegyezik?

A nők fognak a sírba vinni.