Álmodtam egy világot magamnak. Fenyőillatú, zsenge tavaszi réten jártam. Selymes fűszálak, hanga és zsálya táncoltak a talpam alá. Lehajoltam, megérintettem őket, és olyan volt, mintha az ő arca simulna a tenyerembe. Lenge, fehér ruha volt rajtam, szoknyája a combomat simogatta. Hömpölygő, lilaarany sugárban ömlött a napfény a rétre. Kitártam a karomat, hátrahajtottam a fejem, őrülten pörögtem-forogtam, boldogan nevetve. Kis patak csörgedezett a tisztás szélén. Odafutottam, és léptem könnyű volt, táncos, mint soha azelőtt. Vizet mertem tenyerembe a csillámtiszta kékségből, kortyoltam belőle, élvezve a borzongást, ahogy a víz végigfolyt nyelőcsövemen, a maradékba belehajtottam arcomat. Felemelkedtem, lehunytam szemem, élveztem, ahogy a napsugarak felszárítják arcomról a vízcseppeket. Kakukkfű tiszta illata kúszott orromba, régmúlt nyarak emlékeit visszahozva. Felnyitottam szemeimet, és ott állt Ő, arcán lélekhalvány mosoly játszott. Fehér inge nyakából kivillant mellkasának finom bőre, őszigesztenye-szín szeme visszatükrözte a napsugarakat, és ezernyi apró, arany pöttyöt szórt a selymes fűre. Közelebb léptem hozzá, hajam előrebukott, láttam magam az íriszében visszatükröződni. Magához húzott, én pedig készségesen, engedelmes kölyökmacskaként simultam hozzá. Ujjaim nyomán felhevült napbarnított bőre, kézen fogott, táncolni kért. Forogtunk, könnyed bájjal, szoknyám lágyan úszott körülöttem a bársonylevegőben, a szél belekapott hajunkba, a méz és a gesztenyetincsek összekeveredtek, a kék és a tölgybarna szemek egymásba kapcsolódtak.

Változott a helyszín, elegáns ház szalonjában siklottunk összekapaszkodva, táncoltunk, önfeledt mámorral, kék ruhám selyme mindkettőnk bőrét simogatta. Meleg, száraz a tenyere a derekamon nyugodott, kezem a vállán, orrom hegye a járomcsontját súrolta, menta és kókusz illatú lehelete a szőke pihéket borzolgatta tarkómon, ajka bársonya nyakbőrömre simult.

Újfent változott a helyszín, tóparton ültünk, egymáshoz bújva. Fejem a vállára hajtva, a naplemente játékát figyeltük a víz felett. Ujjbegyei a csípőmet, combomat cirógatták, és minden mozdulata azt sugallta, semmi baj nem érhet, míg velem van. A csillagok ránk hunyorogtak, a lámpák fényköreit kikerülve szentjánosbogarak jártak körülöttünk táncot.

Átalakult környezetünk, habkék párnák és takarók között ébredtem, egyedül, de a pörkölt kávé illatával. Belebújtam az ágy mellé hajított fehér férfiingbe, félrehúztam a függönyt, engedtem, hogy a lágyarany fény körbeússzon, vízhez hasonló közeget alakítva körülöttem. A konyhába lejtettem, arcomon mosollyal figyeltem, ahogy félmeztelen, farmerban reggelit készít, bőrét fénylővé varázsolta az üvegajtón beáramló, reggeli napfény. Ahogy lépteimet hallotta, megpördült, kócos barna haja kuszán ült feje tetején, szemében boldogság tükröződött, ahogy rám mosolygott. Minden rendben volt.