Kedves tudod-te-ki,

valószínűleg sosem fogod ezt itt elolvasni, de ha mégis, remélem, azon nyomban kitörlöd emlékezetedből. Remélem, azt gondolod, hogy ez akárkiről szólhat, de rólad nem; hogy vállat vonsz, és másról kezdesz gondolkodni, miután máshova [tőlem messzire] kattintasz. Remélem, nem gondolsz bele, hogyan csüng a szívem még mindig azon a fogason, ahova felakasztottad. Remélem, nem veszed észre, hogy gondolataim még mindig körölütted keringenek, ahányszor magamra maradok, és lehullanak védőkorlátaim.

De azt is remélem, egy részed azért tudja:
utállak azért, amin keresztülmentem miattad. Utállak azért, ahogy a zuhanyzóban sírok, mert ott nem vagyok biztos benne, hogy a víz sós-e az arcomon, vagy a könnyeim. Utállak, mert túl sok gázt adok vezetés közben, hiszen az egyetlen dolog, ami elhessentheti az emlékedet, az a sebesség. Még jobban utállak amiatt, hogy a hiányod mindig túl sokáig marad bennem. 

Utállak azért, ahogy elmentél, visszapillantás nélkül; a közönyös nyugalmadért, amivel figyelted, ahogy akármik is voltunk, szétolvadtunk. Utállak, mert tovább lépsz, mikor én nem bírok a parkból elmozdulni; mert te vagy az egyetlen, aki kábulatomból felrázhatsz; mert még mindig a kifakult fényképek felett időzöm; azokért a suttogó gondolatokért, amik még mindig a széllel együtt lovagolnak. Utállak, mert magad mögött hagytál, anélkül, hogy behúztad volna a kéziféked a kanyarban. 

Remélem tudod, hogy nem haldoklom, de igazából nem is élek már. Átfuthatok a bábuk között, de hiányzik a vibrálás, amit valaha ismertem, a szenvedély, ami mindent világosabbá sokkal gyönyörűbbé tett, egyszerűen azért, mert tudtam, hogy ott vagy. Nem várok arra, hogy egyszer visszajöjj, de csakis azért, mert tudom, hogy nem fogsz. Csak arra az érzésre várok, ami arra késztetne, hogy megint csípőd köré kulcsoljam  lábaimat.

Remélem, nem hiszed, hogy ez rólad szól, és remélem, nem gondolsz rám kevesebbet csak azért, mert azt mondtam. Remélem, ismersz annyira, hogy tudd, nem hagyom, hogy ez [te] megüssön [megüss] engem; hogy egy nap majd megtalálom a módját, és életemet új irányba csavarom. Remélem, sosem gondolsz a könnyekre, amit magad mögött hagytál, és a percekre, amikben téged akartalak visszakapni. Remélem, sosem gondolsz arra, milyen kicsinek látszottam a visszapillantódban.

A lényeg: remélem, sosem fogod ezt itt elolvasni, és sosem jössz rá, hogy rólad szól.