Szeretem a fiút, aki a hátsó ülésen ül

Szeme éjkék, álmai kapaszkodájába merül

Nehéz neki, szíve  a kabátujján hegedül

Barátaim szerint értem dobog az egyedül.

De sose lehetek biztos ilyen dolgokban

Félek, testem a tetőről könnyen lecsúszhat

Büszkeségem lent a mélyben örökre elúszhat.

De valaki egyszer azt mondta nekem:

Jól figyelj, kincsem, mert…

Néha megéri kapaszkodni

Akár hibákat is elkövetni

Néha talán lánlak majd leesni

De csak az esélyed kell megragadni

Nem kínos ijedtnek, felkészületlennek lenni

De gondolataid mindig hangosan is ki kell mondani

Kockáztass, kockáztass.

Egyik nap közli velem, mást szeret

Elengedem, bár szívem darabokra reped

Azt mondja, gyönyörű lány, mindig nevet vele

Azt gondolja, ő vége az igazi lehet

Rámosolygok, nagyszerű, mondom

Már túl késő, magamban gondolom

Mikor tanácsot kér, minden rendben, így mutatom

És minden erőmet összeszedve mondom:

„Néha megéri kapaszkodni

Akár hibákat is elkövetni

Néha talán látlak majd leesni

De csak az esélyed kell megragadni

Nem kínos ijedtnek, felkészületlennek lenni

De gondolataid mindig hangosan is ki kell mondani

Kockáztass, kockáztass.”

Megfogadja a tanácsom, azt ígéri

Ezért lep meg, mikor keze, szeme az én kezemet kéri

Mosolyog, azt mondja, most fog kockáztatni

Hagyom, hogy megcsókoljon, és azt mondom „én is így fogok tenni.”

Hiszen:

Néha megéri kapaszkodni

Akár hibákat is elkövetni

Néha talán látnak majd leesni

De csak az esélyed kell megragadni

Nem kínos ijedtnek, felkészületlennek lenni

De gondolataid mindig hangosan is ki kell mondani

Kockáztass, kockáztass.

Néha megéri kapaszkodni

Akár hibákat is elkövetni

Néha talán látnak majd leesni

De csak az esélyed kell megragadni

Nem kínos ijedtnek, felkészületlennek lenni

De gondolataid mindig hangosan is ki kell mondani

Kockáztass, kockáztass.

Csak kockáztass, kockáztass

Hiszen ez lehet az álmod, ez lehet az

Ez lehet az

Kockáztass.