Egy újabb vásárló nyújtatta felé a rózsaszín és fekete csomagolásban lapuló dildót, amit meg akart venni. Alyshea unott arccal vette tudomásul, hogy megint egy kezdővel van dolga, és beütötte a pénztárgépbe az eszköz sorszámát.
- Parancsol még valamit? – kérdezte, majd buborékot fújt a rágójából.
- Én… nem… köszönöm – válaszolta a kuncsaft, festett, szőke tincsei mögé bújva, mélyen elpirulva.
- 3 dollár 50 lesz.
Remegő kézzel, az arcába tóduló még több vértől rózsásra festett arccal nyújtotta át a nő a pénzt.
Alyshea zacskóba dugta az árut, majd kedvesen mosolyogva átadta azt vásárlójának.
- Viszontlátásra.
A nő motyogott valamit, amit akár köszönésféleképpen is fel lehetett fogni, majd sietős léptekkel eltűnt az üvegbetétes ajtó mögött. Alyshea egy darabig kifejezéstelen arccal bámult utána, ki a szemerkélő esőbe, a szürke utcákra, majd a zenét 3-as hangerőről 6-osra állította, és fejét az ütemére mozgatva belelapozott az előtte heverő divatlapba. A kezében tartott fekete filccel karikázgatott, a képek szélére jegyzetelt.
Karcsú, szőke szépség lejtett be a hátsó ajtón keresztül a terembe, Alysheáéhoz hasonló, orgonalila egyenpólóban.
- Hülyét kapok ettől a szereléstől – fintorgott. Alyshea vállat vont, és sebes vonásokkal átrajzolta egy blézer vállát. A szőke odasétált hozzá, kék bársony cipőjének sarka hangosan kopogott az üzlet padlóján.
- Határozottan tetszik – nézett át Alyshea válla felett -, meg is fogod varrni?
- Úgy terveztem.
- Helyes – paskolta meg a vállát – úgysincs mit felvennem a szombati partira. Ideje lenne felcipelni valakit a lakásra, nem gondolod, Al?
- Ha rajtad múlna, kétóránként járnának ki-be az ágyadba.
A szőke mosolygott.
- Két nap vagy két óra, mi a különbség? – vont vállat, majd ringó csípővel ellejtett. Alyshea becsapta az előtte fekvő magazint, és folytatta kibámulását a kirakat üvegén. Odakint szürke, nyúlós, nyálkás ború uralta a világot, esett az eső, köd volt, az emberek színes esernyővel kezükben lépkedtek sietősen a járdán, a nap elkeseredetten próbált elősejleni a felhők mögül. Alyshea buborékot fújt rágójából, majd hagyta eldurranni. Sóhajtott.

Ez volt hát az élete, ez volt Anglia, ez volt Alyshea DeWitt. Ő is unalmas volt és szürke, mint bármi más ebben a poshadt országban. Talán egykor nagyhatalom voltak, mára azonban ebből a csillogásból nem sokat érzékeltek a lakók, főleg ebben a lepukkant porfészekben, ahol ő lakott. A szülők tiltották a gyerekeket a Skins nézésétől, pedig a valóságban ugyanezt élték át ők is éjjelente, mikor kisurrantak házuk ajtaján. A tinik lázadtak. Angliában a legmagasabb a tinédzser korúak bűnözésének és terhességének aránya.

Alyshea mindig próbált kitörni a tömegből, mindig fellázadt azok ellen, akik irányítani akarták. Kezdve szüleivel, akik drága magániskolába járatták, ahol az elkényeztetett csemeték puszta unalomból nyúltak a drogokhoz, az alkoholhoz, egymáshoz. Alyshea buliról bulira járt, éjszakáról éjszakára élte az életét, az iskolában – ha bement egyáltalán – aludta ki magát, otthon nem sokat tartózkodott, legfeljebb ha zuhanyozni, átöltözni akart. Egészen addig, amíg szülei meg nem elégelték a dolgot, szobafogságra ítélték, fodrászhoz vitték, a szivárvány színeiben pompázó tincseit eredeti hajszínére, az unalmasabbnál is unalmasabb barnára festtették vissza, javítóintézetbe akarták küldeni. Alyshea ezt nem várta meg – tapasztalt rosszlányként, a WC ablakon át távozott, anyja félretett pénzével, és egy degeszre tömött sporttáskával, amit alig bírt kituszkolni az ablakon. Fél napon át csak vándorolt a kisvárosban, élvezte a szabadságát, úgy nézett mindenre, mintha először látná, és először is látta, anélkül, hogy bárki megmagyarázta volna neki, mit kellene látnia.  Mikor ezt megunta, felkereste legjobb barátnőjét, Cassandrát, és arra buzdította, szökjön meg vele, kezdjenek valahol új életet. A szőke lányt nem kellett sokáig bíztatni, miután kinevette magát Alyshea új hajkoronáján, táskát ragadott, és megléptek.

Így kezdődött minden. Kilométereket gyalogoltak, szakadó esőben az út mellett, mert senki sem akarta felvenni őket az autójába, hiába álltak órákat feltartott hüvelykujjal az út mellett. Cassandra elégelte meg először a dolgot.
- Ha te nem, majd én – mondta indulatosan, majd ledobta esőkabátját, letépte szoknyája alját, csábos pózban integetett a mellette elhaladó autósoknak, míg egy valóban le nem fékezett mellettük. A sofőr megkérdezte, merre szeretnének menni, és furcsán nézett rájuk, mikor közölték, fogalmuk sincs. Alysheát nem is érdekelte igazán, fázott, éhes volt, elege volt, de legalább az önmaga ura volt. Összekuporodott a hátsó ülésen, egy magával hozott takaróba burkolózva, és próbált nem figyelni az első ülésekről hátraszűrődő hangokra. Reggel a sofőr kitette őket egy hamisítatlan brit légkörű kisvárosban, téglából épített lakóházakkal, sok fával, bicikliző emberekkel. A két lány fintorgott. Olyan volt, mintha hirtelen a Kisvárosi Gyilkosságok forgatására kerültek volna. Ők nem ezt várták a szökésüktől. Ők továbbra is élni akartak, érezni, ahogy éjszakánként vibrál körülöttük a levegő, a diszkógömb fényeit, ahogy a zene ritmusa vénájukban is kering, ahogy a hűsítő ital lecsurog szomjazó torkukon, és táncolni akartak, táncolni hajnalig, amíg el nem fárad a lábuk és le nem rúgják a magassarkú cipőt, és táncolni, még annál is tovább, amíg ki nem rakják őket az éjjeli szórakozóhelyekről, aztán pedig a parkba menni, és a tó mellett vízipipázni tovább. De hát nem volt mit tenniük, pénzükből alig futotta volna egy kisebb bérlakásra, így nem költhették el buszjegyre, hogy merő szeszélyből tovább utazzanak, bár szíve szerint mindkettő ezt tette volna.

A város végén poros, koszos kis utcára bukkantak, valószínűleg ez számított a helyi gettónak. a szürke kövekkel borított utca mellett düledező, koszos, falfirkával teli házak álltak, ablakaikról és ajtóikról pattogzott le a festék. A házak között egy-egy kis üzlet, diszkó is megbújt, hivalkodó, olcsó neonfeliratokkal hirdetve ottlétüket és ajánlataikat. A lányok nem válogattak, majdnem az első eladó házba betértek, pedig volt belőlük pár. Érthető volt, hogy mindenki itt akarja hagyni a környéket. A ház, amihez végül olcsón, körülményeikhez képest mégis drágán hozzájutottak, szemtelenül kicsi volt. Apró konyha, egy nappali, egy háló, fürdőszoba, és előszoba alkották mindössze. A felső szint ugyan bővíthető volt, de belátható időn belül erre úgysem lesz lehetőségük.
- Ez jobban sült el, mint gondoltam – vetette le magát Cassandra az ágyra, szőke haja puhán szállt utána a levegőben.
- Tudtam, hogy ketten megcsináljuk – válaszolta Alyshea csillogó szemmel.

Megcsinálták. Többé-kevésbé.