Hány nap telt el, hogy átfagyva ébredtem?
Hány lesz még? Meddig tart
Lelkem legmélyén ez az értelmetlen har

Sosem volt enyém de mégis vissza várom 
Belül reszketek ha magam előtt látom őt
Bennem minden összetört

Miért nem hív úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban haver
Szavakkal félholtra vert

Nincs, eltűnt már
Átlépett, meg sem várt
--?-- 
Nem múlt el
Szökni próbáltam
De az a sok emlék úgy ölelt
Lassan maga alá temet 

Sosem volt enyém de mégis vissza várom 
Belül reszketek ha magam előtt látom őt
Bennem minden összetört

Miért nem hív úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban haver
Szavakkal félholtra vert

Miért nem hív úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban haver
Szavakkal félholtra vert

Miért nem hív úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban haver
Szavakkal félholtra vert

Így érzek most. Még mindig.

 Azon veszem észre magam, hogy vasárnap van, és nem azon siránkozom, hogy úristen, suli, hanem kivételesen tökre várom, hogy holnap belépjek az osztályterem ajtaján, a holnapra beígért angoldogával együtt. De nagyon "flash" vagyok angolból, nincs miért aggódnom. A Madách-kupára is be lettem nevezve, bár annak a szóbeli részétől enyhe szívgörcs kerülget, de majd kibírom. 
A nagy nehezen megszerzett, és feltelepített Sims2-m ma úgy döntött, beadja az unalmast, és törölte a lakóparkomat. De imádom ilyenkor. 
Megint írok itt a semmiről, csak azért, hogy legyen itt valami, és ne csak két hetente lássatko, bár, talán érdemesebb lenne ritkábban, de értelmesebb bejegyzéseket eszközölni, amihez a friss is hozzá van gemkapcsolva.
De ez most jól jött, figyelemelterelésnek. Megint folyamatosan rajta kattog az agyam reggel óta. És a holnap megint olyan lesz, mint amikor fogmosás után kólát iszol: kiábrándító.

First of all, I have to tell you, my english developed a lot, but I still make a lot of mistakes, so sorry, if my sentences just don't make sense.

L, let's talk. We need to start it, or finish it, let's just don't leave this poor sentence without a full point. Is it worth to start it? Say, you love, say, you still need me, and I'll be there. Don't be afraid from me.
One sentence. Three words. Eight letters. Say it.
Say it, or refuse it, just do something, I'm begging for it. We're standing at the two sides of the abyss, and there is a bridge between us, but we're afraid of knowing, that we have to step on this unstable botch.
Take the first step, and I'll be yours, the whole world will be yours. I want you smile just for me. 
Come closer, or run away, far away, and never-ever look back. After all, P is here and he deserves my attention. At least he decided to want me after he saw me.

You didn't do that way. We talked last before we met. I'll never forget, as you came trough the street, smiling, your eyes searching for me. Tell me, do you remember, what I was wearing? You did wear you black, striped T-shirt with those gray pants, and your hair was rough, as always. What happened? What damaged? I want to know, I want to know so badly.

If you don't want it, you should not tell. It's just like bungee-jumping: you don't need to jump. P is here, and he has your eyes, and says so nice things for me, which you never dared. Do you remember when you said we're going to watch Public Enemies together? It's just me whose brain is still full of those summer-sentences? I thought, you're different. Maybe I still think so, I still can't ignore you. It would be hard, while I'm seeing your face everyday, which is not the nicest but for me it's just adorable; your eyes, which are always looking for me. And your strong arms, gosh, I want them to always be around me, so I could be there forever, forgetting everything, sky and ground, day and night, R and P. 

Just think about what direction you want to run.
Then take your first step.
Take it.
I'll be waiting at the other side of the abyss.
With a smile on my face.

Aki érti, érti, aki nem, sajnálom, de annyira annyira rosszul esik ez az egész, és nem tudom, mit csináljak és hogyan és... Fáj. Sajnálom, hogy megint nincs friss, de nem sok értelme lenne ezt papírra - jelen esetben képernyőre átültetni.

{"i was thinking just today about how we used to play
barbie dolls and make-up, tea parties, dress up
i remember how we'd fight, we made up and laughed all night
wish we were kids again, my sister, my friend"
--reba mcentire

Tényleg gondolok rájuk. Hiányoznak. 

Új fordítás került fel. Sicc.

 Gondolkoztam azon, miféle értelmes bejegyzést kellene itt eszközölnöm, miről szóljon, szépről, Bécsről, német nyelvről, szerelemről? És újfent arra jutottam, hogy megint ugyanazok a dolgok jutnak eszembe, amit már leírtam, és ti is untok velem együtt, hiszen mindig ugyanarról van szó, csak más szavakkal. 
Gondolkoztam azon, hogy hozok frisst, és próbáltam ehhez vagy ahhoz hozzáírni pár mondatot, vagy ezt meg ezt lefordítgatni, és mily meglepő, nem ment. 
Gondolkoztam azon, mi romlott el, miért nem bírunk úgy beszélgetni, mint régen, mi változott meg, mi lökte le a lejtőn lángoló kerekünket?
Gondolkoztam azon, érdemes-e tovább rágódni ezen, arra jutottam, hogy nem, ennek ellenére nem bírom leállítani róla az agyam, folyton azt ketyegem, miért, miért, miért, miért, miért?
Gondolkoztam azon, segíthet-e elfelejteni ezt valaki, és nem, nem segíthet, nem lehet elfelejteni, mindennap látom őt. 

Zavar, mert tudni szeretném, zavar, mert minden bizonytalan, zavar, mert nem lép. Zavar, hogy a szakadék két szélén állunk, és van köztünk híd, csak egyikünk sem mer rálépni arra a roskadozó tákolmányra - vagy éppenséggel megfordulni, és elfutni messze, messze, hogy sose találjuk meg többet egymást. 

Nem gondolok most rá többet. Az élet egyébiránt szép, a jegyeim kevésbé, és nem tudom, ez mitől van, de kurvára idegesít, úgyhogy ezentúl minden egyes kibaszott délutánt tanulással fogok eltölteni, amíg fel nem sikerül hoznom magam olyan szintre, ami már nekem is tetszik. 3/4 magyarból? Ugyan már. Újságíró leszek. Nem lehet magyarból ötösnél rosszabb jegyem, 
Mindenki szerelmi életét rendbe rakom, és a jelentéktelen emberekkel is éreztetem, hogy nem is anynira jelentéktelenek, ők igenis valakik a világban, és ki nem hagynék egy péntek délutáni mekizést, pedig mindenkinek elmondtam már, hogy a sajtburgerben 250 E-anyag van, úgyhogy én mindig fagyit eszem. Egyébknét, ha szépen mosolyogsz az eladó pasira, sokkal több karamellt kapsz rá. Próbáljátok ki.

Jaigen, és új külsőt kapott az oldal - megint. Szomorú, de untam már Bracket képét ott fent. Ez most jobb. valahogy lenyugtat. És hallgassátok meg ezt itt fent, mert valami csodálatos. :D