Másnap már mehettem is forgatni. Marha jó fejek. Ennyi idő alatt tanuljam meg a szövegem is. Végül is, nem tudok haragudni rájuk, pedig nem is ismerem őket. Furcsák az emberek. Na, jó, inkább én. Rora. Rora Crash. Szuper. Tegnap találtak Michael szerepére pasit. Szőkét. Szólnom kellett volna, hogy nem tetszenek a szőke pasik. Bár nem hinném, hogy érdekelte volna őket. Nem nekem kell tetszenie. Miután –szomszédjaim jókívánságaitól kísérve-megérkeztem a forgatásra, hamar elszabadult a pokol. Lehet, hogy pont azért, mert megérkeztem? Én vagyok a halál angyala. Jó vicc. Tényleg, nem is rossz. Halál angyala. Majd ez lesz msn-en a nickem a Rora helyett. Az már úgyis unalmas. Mikor betoppantam, Lennard rohant elém, mondta, hogy kövessem, ás húzott maga után. Mentem utána. Nem tehetek róla, bírtam a pasit. Nagyon, már most. Rohadt jó hangja volt. Tudom, hogy értelmes vagyok, de nem tudom elmagyarázni. Ahhoz hallani kéne. Jó fej, van humora. A mozdulatai pedig valami elképesztően finomak. Furcsa, de valami hanyag elegancia sugárzott a pasiból, még így, lúzer-jelmezben is.

A problémák akkor kezdődtek, mikor a kezembe nyomták a nekem szánt ruhát. Egy kockás inget és egy farmert. KOCKÁS ING?? El bírnak engem képzelni kockás ingben?? Engem? Mondtam is nekik, hogy a farmerral semmi bajom, de EZT az inget soha nem fogom felvenni. Eléggé meglepődtek. Mármint Markus és Lennard, nem a gatya és az ing.

- Na de miért? – csodálkozott rám Markus.

- Mert úgy néz ki, mint egy vidéki parasztlány ruhája, amiben szántani megy! – csattantam fel.

- Hát én csak annyi különbséget látok, hogy nem szántani, hanem lovagolni fogsz. – vigyorgott Lennard, de úgy, hogy nekem is muszáj volt. Volt valami elbűvölő a mosolyában.

- Kac kac – válaszoltam ennek ellenére.

- Kac, vagy nem kac, vedd már fel, kezdeni kéne.

- EZT nem fogom felvenni, világos?

- De egy ilyen ejtett vállú vacakban nem megy az ember lánya lovagolni! - győzködött kétségbeesetten Markus. Szerencsétlen pasi. Kezdtem sajnálni, de akkor sem engedhettem. Anyám is pont ilyen makacs. Hiába, rokonok vagyunk.

- Miért, talán farmerban annyian járnak? Különben is, az első jelentekben max. Jimi részéről van szó lovaglásról, én nem lovaglok. Olvastam a forgatókönyvet!

- Ok, akkor maradhatsz így. Remélem, tudod a szöveged?

- Mivel nem sok időt hagytatok rá, még…

- Nem tudod?!

- Jaj, dehogynem, csak vicceltem. Egyre kevésbé értékeled a humort!

- Akkor jó – mosolygott producerünk. Meg Lennard is, szóval én is. Végül is, megérdemlik. Kicsit idegenül éreztem magam abban a sminkszékben, ami ráadásul rohadt kényelmetlen volt, és még sminkesek is matattak rajtam. Mondtam már, hogy UTÁLOM a hajlakkszagot? Mondtam is nekik, hogy fölösleges volt lelakkozniuk, hiszen nem is csináltak vele semmit, de szóra se méltattak. Már kezdtem volna bedühödni, de akkor megjelent Ő. Sokkal, ezerszer jobban nézett ki, mint amikor először láttam. Csíkos kardigán és normális sapka volt rajta. Ráadásul mosolygott. Férfiasan be kell vallanom, pimaszul jól állt neki, bár kissé furán álltak a fogai. Lehuppant a mellettem lévő székbe. Én meg rohadt zavarban voltam. Nem elég, hogy én mindig visszahúzódó voltam, ráadásul még most kellett arra is rájönnöm, hogy milyen jó pasi, mindegy, legalább rajta kezdtek el matatni a sminkesek. Mikor szóhoz jutott, köszönt:

- Szia, Rora!

- Szia…

- Hű, mennyire utálom ezt a pacsmagolást!

- Meg tudom érteni, én már átestem rajta.

- Végül is, te nő vagy, hozzászokhattál volna.

- A hajlakk-szagtól akkor is hányok.

- Arra, arra! – mutogatott kezével az ellenkező irányba, és közben mosolygott. Én azért se.

- Kac kac.

- Téged megnevettetni!

- Nem nehéz, csak laposok a poénjaid – vetettem rá egy szemtelen pillantást. Jézus, annyira hülyék vagyunk! Jó, mondjuk gimnazista korban ez nem meglepő, mert mindenki hülye, de akkor is. Végszóra betoppant Lennard. Már megint.

- Akkor mesélek én viccet! A rendőr felhívja a feleségét, és megmondja neki, hogy ágyazzon meg, sötétítsen be, vegye fel a legbestiább hálóingét, és bújjon ágyba. A feleség is megörül, ilyen is rég volt már: szex áll a házhoz! Aztán megérkezik a férj, bebújik mellé, és így szól: ide nézz, milyen szuper foszforeszkálós karórát vettem!

Nem volt az évszázad poénja, mégis röhögtünk rajta. Örömmel, felszabadultan nevettünk. Egészen addig, amíg meg nem jöttek Ők. Első pillantásra utáltam őket. A lány vörös hajú szálldosósra szárítva repült a válla körül, haspólója látni engedte köldök-percingjét, ráadásul olyan mini szoknya volt rajta, hogy csodálom, hogy nem lógott ki belőle a segge. Boá.  Ő volt Jasmine, aki a filmben az Én legjobb barátnőmet alakítja, ráadásul a színészkedés mellett modellkedik is. Hülye kurva.  Nem vagyok előítéletes. De nézzétek már meg azt a művigyort, meg az egész csajt. Áh, borzalom. Michael, aki egyébként a filmben is Michaelt alakítja, az meg egoista barom volt. Komolyan. Az egész lényéből ez sugárzott. Kigombolt ing, alatta póló, meg farmer. Művigyor. Beletúr a hajába. Engem néz. Borzalom. UTÁLOM az ilyen nagymenő, egoista ’blindmausokat’. Ennyi. Na végre, forgathatunk.

Ez legalább zökkenőmentesen ment. Viszonylag. Egészen meglepődtem, mikor úgy bírtam hozzá szólni Jasminehoz, hogy nem hallatszott, mennyire utálom. Michaellel ugyanaz volt a helyzet. Érdekes, bármit el tudok játszani, még azt is, ami egyáltalán nem áll közel hozzám. Az volt a legjobb eddig az egész napban, mikor Jimi felpattant a lóra, a másik oldalán meg le, aztán feküdt arccal a sárban, az egész stáb a hasát fogta a nevetéstől. Be akarta bizonyítani, hogy fel tud ugrani a lóra, nem kell kaszkadőr. Hát, felugrott. Aztán felemelte az arcát, amit elég vastag sárkéreg borított. Jasmine rögtön odatipegett hozzá. Ha eddig jó kedvem volt, az most már elmúlt.

- Jaj, Jimi drágám, ugye nincsen semmi bajod? Fáj valamid? – nyivákolta. Ha neki nem is, nekem akkor is fájt a csaj hangja. Úgy tűnt, Jimi se nagyon állhatja.

- Hagyjál már, fel bírok én egyedül is állni – próbálta lerázni a csajt, de az úgy tapadt, mint a kullancs. Hosszú, műkörmös ujjaival söpörgette a sarat a fiú válláról, közben hozzásimult. Ez azért nem lehet egyik fiúnak sem ellenére, gondoltam, és igazam lett. Jimi mégiscsak elvigyorodott. Ez elég ijesztőnek hatott, mivel a sárdarabok csak úgy pattogtak le az arcáról. Inkább Lennard felé fordultam, ő pedig mindent tudóan mosolygott rám. Értetlenkedve néztem rá.

- Mit vigyorogsz, mi, te, vadalma?

- Tudom, miről beszélsz… - idézte a reklámot.

- Dehogy tudod - feleseltem.

- Féltékeny vagy.

- Te meg hülye.

- Héhé, nyugi, visszaszívva. Csak arra gondoltam, biztos csak azért fordultál ide, mert nem akartad látni, ahogy Jasmine őt ölelgeti. – Fenébe, ezt meg honnan tudja? Kétségbeesetten néztem rá. Hát ennyire nyilvánvaló?

- Mit szólnál, ha forgatás után elmennénk valahova kajálni?

- Hmm, nem is rossz ötlet. Úgyis üres otthon a hűtő. Na és, hova?

- Van itt a közelben egy kis görög étterem, jó a gyrosuk.

- Gyros? Megbeszéltük!

Szerencsére a lovasbaleset után már semmilyen probléma nem merült fel, felvettük az első pár jelenetet. Michaelnek nem kellett rájátszania a szerepére, ott is bunkót alakított, főleg, amikor belöki Jimit az üzlet ablakán, hiszen ő a suli menője, Jimi meg a lúzere, miért ne tehetné meg… Délután végre befejeztük a filmezést, és mehettünk kajálni. Épp ideje volt, kezdtem éhes lenni. Sőt.

- Te Lennard, farkas éhes vagyok!

- Te mondod? Képzelhetsz engem, én még csak nem is reggeliztem. Na, rohanjunk! – tehát rohantunk. Édes kis vendéglő ajtaján léptünk be. Vidéki nagymamám házára emlékeztetett. Igen, még az öreg óra is ott volt. Mintha kísértetet látnék, úgy csoszogott elő egy öreg nénike egy függöny mögül. Lassan elmosolyodtam, mert máris érezni kezdtem a hely jótékony hatását. Rajtunk kívül nem volt ott senki, a konyha felől sülő hús illata kezdett szállani. Én tonikot kértem, ő gyömbért, nénike elcsoszogott. Hátradőltem a széken. Nem akartam még pár pillanatig megszólalni, nehogy elillanjon a varázs. De aztán, az én fékezhetetlen nyelvem, hát ugye, mégiscsak megszólaltam.

- Honnan ismered ezt a helyet?

- Kiskoromban mindig itt beszéltük meg a fontos dolgokat anyummal, és mindig gyrost ettünk mellé.

- Nem csodálom. El tudnám képzelni így az életemet. Mindennap ezt enni.

- Megunnád.

- Mennyire igazad van!

- Nem véletlenül vagyok az, aki. – elmosolyodtam. Jó fej volt, szerettem. Na, most tisztázzuk, hogy a szeretet és a szerelem az két különböző dolog. Hogy bebiztosítsam magam, meg is kérdeztem:

- Leszel a barátom? – mint az oviban. De ő rám nevetett, és bólintott. A gyros pedig tényleg isteni volt.