Útnak indította újabb papírgalacsinját, s az szépívűen szelte át az osztálytermet a többi tanuló feje felett, egyenesen a címzett füzetére pottyanva. Már előre örült, milyen képet fog vágni a nagyorrú lány, mikor elolvassa. Olyan sebezhető, szinte élvezet kínozni. Még a neve is… Matilda. Szőke haja, nagy barna szemei pedig vonzották a tekinteteket. Nem, mindenki nevet azon, milyen zsíros mindig a haj, mekkora az orra, igen, nem szép, nem lehet az.

Matilda keskeny ujjai kibontották a galacsint. Arca elfehéredett a sorok olvastán. Nem nézett a küldőre. Pedig az szerette volna látni a szemében a sebzett-vad effektust. Ha nem, hát nem. Mindenesetre kajánul vigyorgott. Hátrarázta hatalmas frufrujú, barna haját, lehúzta szürke kardigánját, állát kézfejére támasztotta, és ránézett a mellette ülő szőke fiúra. Mit szőke, szinte fehér volt a haja, mindehhez magas, vékony termet és nagy, barna szemek társultak. A lány csodálattal nézte szerelmét, padtársát. A fiú, Péter, nem viszonozta a pillantást. Zavarba ejtette a lány szinte beteges imádata. A lány mindenkit kapásból gyűlölettel övezett, aki csak hozzászólt imádottjához. Kivéve persze Szőkét, akiért rettenetesen rajongott. Bármit megtett a derékig érő, szőke hajú lányért, követte bárhova. Akit Szőke szeretett, azt szeretette ő is. Ilyen csak 4-5 lány volt az osztályban, a többiek pedig a fiúk voltak. A lányok másik fele el is nevezte szőke lánycsapatát a „Sleppnek”. Persze, irigyek.

A barna hajú lány, akiről történetünk szól, nevezetesen Ibolya, végignézett a Sleppen kívülálló lányokon. Ginán megállapodott a tekintete. A lány füzetére hajolva írt valamit, szőke haja szétterült a vállán, a padon. Biztos valamelyik újabb regénye- fintorgott Ibolya.

Mikor megint Ginára emelte szemeit, a kék szempár egyenesen az övébe tekintett.

- Mit nézel, kinyomom a szemed! – mondta neki haragtól elfúló hangon. Hogy meri? Ő volt az, akivel Ibolya sohasem bírt. Méreggel töltött fullánkjai nem bántották Ginát, ő is visszaszólt. Peti ezért biztos imádja, igen, biztos őt szereti.

Aztán ott van Vakarcs, aki megköveteli, hogy mindig a becenevén szólítsák. S bár akkora, mint egy liliputi, sok embernek tetszik. Biztos az ő Petijének is. Majd megbűnhődik érte.

És ott az a 4. is, a Csirke. Mióta levágatta a haját, azt hiszi, ő a világ közepe. És minden kétséget kizáróan egy kicsit húsosabb az átlagnál, de lehet, hogy a Petinek pont ez tetszik.

Elvakította tébolya, Peti csak az övé, csak az övé, és senki, de senki nem veheti el, még az a szuper okos Gina sem. Dühös volt, gyűlölte őket, tiszta szívből. Főként azért, mert a Szőke is gyűlölte őket, de ő csak azért, mert valamiben jobbak voltak nála. Persze, ezért is utálta őket. De legjobban mégis azér,t mert riválisokat látott bennük. Riválisokat, akik megfoszthatják őt a szerelem beteljesülésétől.

Kicsöngettek, az osztály szétklikkesedett, Ibolya dühtől eltorzult arccal rohant oda Ginék lánycsoportjához, hogy most aztán beszól nekik.

Nem értette, hogy így nem szerezheti meg a fiút. Nem értette, hogy milyen érzéseket rombol le a szurkálódásával.

Nem értette, hogy a szerelmet nem lehet akarattal megszerezni.