Ha meglennének a szavaim
Lilia 2009.11.10. 18:24
Tudnod kell, hogy sosem küzdöttem ennyit a szavakkal ezelőtt.
Tudnod kell, hogy sosem küzdöttem ennyit a szavakkal ezelőtt.
Egész életemet forrasztgatásukkal és kevergetésükkel töltöttem, sarkukat lekerekítve, azzá téve mindet, aminek én akartam őket. De ahogy rád kerül a sor, egyszerűen nem bírok megbirkózni veled, lealacsonyódom üdvözlő kártyákig és üres, tompa szavakig, ám ezek mind olyasvalamik próbálnak lenni, amik sosem lesznek. Olcsó szavak dagasztják keblüket, akik fennköltté, magasztossá óhajtanak válni. Megpróbálják viselni a műanyag koronát, behódolásra késztetni az óceánt.
Ez nem könnyű, nem a puszta levegőből szövöm a szavakat.
Ehelyett a fogaim közül tépem ki őket, majd megmutatom őket a csodálatos napfénynek. Feltöröm a szívem és kilöttyintem őket belőle, és megpróbálom őket összefüggően elrendezni, hátha megérted. Nézd el nekem.
Nézd el nekem, ha azt mondom, a szívem újfent csordultig van a mai nappal, hiszen mindig elég türelmes voltál az éjféli műtétekhez. A gerincem egyenes, mert mindig ott voltál, hogy rád támaszkodhassam. A büszkeségemen nem esett csorba, mert te sosem voltál gyáva a felém lendülő öklök elé ugrani. Ajkaim csak azért görbülhetnek, mert te mindig megtaláltad a legjobb módot arra, hogy megmosolyogtass.
Miattad váltam azzá, aki vagyok.
És ha életemre tekintek , higgy nekem, ha azt mondom, semmi többről nem tudok, mint arról, hogy egy nap szemtől szemben állunk majd. Ha bántanak, te leszel az első ember, akihez futok. Ha boldog vagyok, te leszel a mellettem álló, aki velem vigyorog. Nem számít, mit szeretnék éppen magam mögött hagyni, sosem leszek egyedül.
Tehát ha azt mondom, szeretlek, ha azt mondom, semmi sem vagyok nélküled, te hozol szüntelen fényt az életembe, értsd meg, ez nem könnyen kimondott, sem könnyen megfontolt és megindokolt, vagy könnyen értékelt. Értsd meg, hogy a szavak nehezen mozognak, tizenkilenc év elsuttogott titkaiból, nevetéskönnyekből, közös dühből, nevetésre ingerlő hangulatokból összekovácsolva.
Fogd hát szavaim, és öleld őket szorosan magadhoz.
Mindig tudd, még ha kételkedsz is benne, hogy mindennél jobban szeretlek.
|