A nyaraló teljesen hiteles képet adott Zsálya stílusáról és ízléséről. Sötét lilák, bordók; kevés sárgával, ezüsttel vegyítve, mégis minden tökéletes összhangban.

Kopogtatás közben megállapítottam, hogy újra kellene festenem a körmeimet, mert erősen pattogzik le róluk a fekete lakk.

- Nem jöhetsz be- hallottam Zsálya hangját az ajtón túlról.

- Tudod, úgy változik a hangulatod, hogy beletörik a nyakam-, mondtam lágyan, homlokomat az ajtónak simítva. Tincseim előrebuktak, beborították arcomat.

- Ócska Edward-utánzat vagy. Nem áll jól neked- szólt a fjordhűs hang a szoba belsejében.

- Bemehetnék?

- Nem.

Felsóhajtottam. Abban a percben konkrétan fogalmam sem volt, mit kellene mondanom neki, amitől majd megint, Leonástól elvisel engem, és életünk ismét a régi kerékvágásban folyhat.

- Figyelj, Zsálya. Én nem vagyok egy angyal, és…

Keserűen nevetett fel.

- Ez teljesen igaz. Angyal, szép fekete szárnyakkal?!- és nevetett tovább.

- …és tudom, hogy teljesen önző vagyok-, folytattam tovább rendületlenül- meg egocentrikus és mániákus depressziós és idegbeteg is, de…

Csodálkozva elhallgattam, mikor az ajtó feltárult előttem, Zsálya pedig ott állt, bikiniben, borzas hajjal, könnyektől nedves szemekkel, mosolyogva.

- Csakhogy végre beismerted. – mondta, és félreállt az ajtóból, hogy beléphessek.

A szobája is pont olyan volt, mint ő: kiismerhetetlen kavalkád. A fal nem egyszínű volt, festékkel töltött lufikkal festette meg, mégis, sok festménye, filcrajza volt rajzszögekkel a falra erősítve. Leült a csíkos szőnyegre, hátát a hatalmas franciaágynak vetette. Megpaskolta maga mellett a földet.

- Gyere, ülj csak le. Kérsz cigit?

Némán megráztam a fejemet. Hosszú ujjai közé fogott egy Pierre Cardint, óvatosan a láng felé hajolva, nehogy kialudjon. Hosszat, mélyet lélegzett, élvezettel tüdőzve le a füstöt.

- Mondd csak, Erik- kérdezte hosszú hallgatás után-, szeretsz te engem?

Kiemeltem kezéből a parázsló cigarettát, beleszívtam. Félresunyt szemekkel figyelte ténykedésemet.

- Persze hogy szeretlek- válaszoltam rekedten, és visszadugtam fogai közé a füstölgő rudat. Nem engedett visszaereszkedni eredeti helyemre, belém kapaszkodott, ajkát az enyémhez tapasztotta. Váratlanul ért, és azon kaptam magamat, hogy átkarolom derekát, és visszacsókolok. Azonban Zsálya elvált a számtól, és szomorúan nézett szemeimbe.

- Hazudsz- simított ki egy fekete tincset az arcomból.

- Nem ezt kérdezted.

- Való igaz- bólintott.

Csillagok hevertek elszórtan a füstporos égen, kis társulatunk pedig a fűben feküdt, a selymes szálak simogatták a nyári naptól felhevült bőrünket, karunk fejünk alatt, halkan dünnyögve mutogattunk néha felfelé. Leona mellettem feküdt, dús, fekete hajának vége vállamat csiklandozta. Mélyen beszívtam a mellettem fekvő lány bőrének mámorító illatát, a nyáreste levegőjének zamatát.

- Be kellene mennünk lassan- vélte Gergő rekedten.

- Aha- helyeselt Andris. Zsálya lassú mozdulatokkal elült, beletúrt a hajába.

- Megyek, működök valami ehetőt vacsorára.

Leona is felpattant mellettem.

- Segítsek? –kérdezte lelkesen, hallatszott a hangján, hogy bármit megtenne, csak a másik lány elfogadja.

- Felőlem- vont vállat a nyúlánk, barna lány, és elcsattogott. Leona szemében lemondással és értetlenséggel nézett le rám.

- Miért csinálja ezt velem? – kérdezte elgondolkodva, ujjával egy tincsét pödörgette.

Ha nem azon feküdtem volna, megvontam volna a vállamat.

- Elég sokáig tart nála, amíg megszeret és elfogad embereket. Légy vele megértő.

- Igyekszem- tápászkodott fel, leporolva magáról a rátapadt fűszálakat.

- Jöjjek veled? –kérdeztem mosolyogva, mire az ő arcán is valami hasonló kezdett játszadozni. Lehajolt, és kinyújtotta felém a kezét, amivel elérte, hogy tökéletes belátást nyerjek melle két halmára. Nyeltem egyet, megfogtam a kezét, és el sem engedtem, amíg be nem kerültünk a konyhába, ahol Zsálya éppen a paradicsomot vágta fel a salátához. Igyekeztem nem figyelni tekintete tompaságára, összeszorított ajkaira.

- Kié lesz először a fürdőszoba? – tette fel a kérdést Leona, amint táskájában kotorászott. Még mindig fürdőruha volt rajta, fekete haja lágyan cirógatta dereka végét, borította be a karját.

- Mehetsz te- legyintettem túlzott nagylelkűséggel. Bólintott, majd előhúzott egy hálóingnek tűnő ruhadarabot, meg egy kis táskát. Kétségbeesetten kutattam elmémben a neve után.

- Akkor… megyek is- szólalt meg tétován.

- Hajrá- bólintottam. Megvan! Neszesszer.

Zsebre dugott kézzel, homlokomat az ablaknak simítva álltam, mélyeket lélegeztem. Annyi minden kavargott egyszerre a fejemben, színek, illatok, érzések; hiába próbáltam rendszerezni őket, elszöktek előlem. Kék. Zöld. Víz szaga. Fürdőruha. Napsütés. Lila. Szemek. Leona. Fű. Csillagok. Egymásnak feszülő testek. Zsálya. Sóhajok. Csók. Leona.

Megráztam a fejem, ujjaimat tincseim közé fűztem. (Miért csináljátok ezt velem?!) Azt hiszem, kevés rosszabb dolog van annál, mint ha egyszerre két nő álmaiban is benne vagy.