Kikészít ez az időjárás. Olyan, mintha ez a kinti szürkeség lassan belepne engem is, pókhálószerűen körbefonna és bevonna. Ráadásul ez a csodálatos június 4-ei Összetartozás dala sem segít a hangulatomon (segíthet ez bárkién? borzalmas egy mű). Nehéz ilyenkor a lélekmelengető dolgokra koncentrálni, úgyhogy mindenféle pótcselekvésekhez vagyok kénytelen folyamodni. Például olvasni, olvasni, olvasni. Nem mintha az különösebben szokatlan tevékenység lenne, de kellemesen lecsillapítja az ember szóbelik előtti szorongását. ENNI. Mióta itthon vagyok, megint rákaptam a főzésre, órák hosszat képes vagyok a főzőblogokat bámulni. Komolyan. Ez a legújabb kedvencem, egyszerűen csodálatos, egyszerű ételek vannak fent, a nő stalusa hihetetlenül kedves, ráadásul holland, és sok nemzeti jellegű étel is van a blogon, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom. Főleg, hogy bőven vannak baked pasta receptjei, amiért ölni tudnék mostanában. Néhány recepthez még tündéri nyomtatható kártya is van, mindet össze akarom gyűjteni! Azt hiszem, kicsit elragadtattam magam, pedig ez nem egy életmód-blog vagy mi ezeknek a neve. Úgyhogy merőben másról kellene írnom.

Az a baj, hogy rettentő régen nem írtam semmit esszéken kívül. Abból bezzeg jó sokat, éljen a magyarfakt meg az érettségi. Igyekszem visszatalálni magamhoz meg a betűkhöz, de annyi minden történik egyszerre az életben, hogy ez egyre nehezebb. Az jutott viszont eszembe, hogy ha már ilyen tökélyre (haha) fejlesztettem az esszé-író tudományom, minden héten megpróbálhatnék írni egyet. Már csak azért is, hogy ne jöjjek ki teljesen a gyakorlatból, hiszen skandinavisztika szakra megyek (remélhetőleg), és ott előreláthatólag elég kevés magyar remekművet fognak velem elemeztetni, pedig én imádom az ilyesmit. Lehet, hogy valakinek segítene az irodalomórákon, lehet, hogy valaki pedig éppen olyan perverz, mint én, és szeret olyan című tanulmányokat olvasni, mint például Az önmegszólító verstípus József Attila költészetében. Mit szólnátok? Egyetlen bajom van ezzel, mégpedig az, hogy mindig mindenbe nagyon lelkesen belekezdek, aztán semmit sem fejezek be. Így van ez az oldalsó olvasmánylistával is, amivel az volt a tervem, hogy minden elolvasott kötetről írok egy kritikát, vagy legalább pár sort. Az első kötetig sikerült eljutnom. Úgyhogy ha belevágok, ne hagyjátok, hogy ellustuljam a dolgot!
 

Legközelebb, ígérem, valami tartalmasabb és kevésbé összeszedetlen bejegyzéssel készülök. Addig legyetek jók, és ha tehetitek, nézzétek meg ezt a filmet (mozicsillagon fent van magyar felirattal), mert csodálatos. Csók, L