2013.10.04. 20:07, Lilia

Írhattam volna azt is, hogy tíz ok, amiért utálom G. R. R. Martint, de azt kissé túlzásnak éreztem votlam, tekintve, hogy mégiscsak ő alkotta meg minden idők egyik legjobb könyvsorozatát. Az ezután következők ne vezessenek félre senkit, imádom mind a könyveket, mind a sorozatot, de túlságosan ráérek ma este, ezeket a dolgokat pedig már egy ideje szeretném kiadni magamból. Aki még nem olvasta/látta legalább az első három részét a könyvsorozatnak, ne olvasson tovább. Spoiler alert!
1. Ned Stark halála - Ned a Starkok és a becsületesség mintapéldánya. Igazságosan uralkodik ott, ahol uralkodnia kell, nem bízza másra a piszkos munkát, hanem maga végzi el, szereti a családját, még úgy is foglalkozik a gyerekeivel, hogy közben rengeteg más teendője van, istenfélő ember, hűséges a barátaihoz (túlzottan is), szereti a feleségét. Igaz ugyan, hogy egyszer félrelépett, de könyörgöm, "Háború volt, és egyikünk sem tudta, hazajutunk-e még valaha, Ned." Különben is, Jont a sajátjaként szereti, és a bevett szokásokra és konvenciókra fittyet hányva úgy is neveli, saját udvarában. Itt következhetne az egyes pont alpontja, ugyanis Catherine heves gyűlölete Jon iránt nekem a nő egész karakterét elrontotta. Egyszerűen idegesítő volt, hogy szerencsétlen embernek újra és újra az arcába vágta, hogy márpedig ő bizony nemzett egy fattyat, míg ő mennyire hűséges volt. Persze, hogy az volt, a nők nem igazán tehettek mást akkoriban. Ráadásul azt sem mulasztja el neki megemlíteni, hogy mit várhat ő most, amikor Ned újra Délre lovagol Roberttel, mintegy célozva rá, hogy nemes ura netalántán egy újabb fattyal kívánna hazaállítani. Hogyan állíthatja, hogy szereti, becsüli a férjét, ha még ennyire sem bízik meg benne? A történet során ki is derül, hogy persze, semmi ok az aggodalomra, legalábbis Ned miatt nem, míg az ki nem szimatol bizonyos dolgokat, amelyekre már elődje is felfigyelt. Itt jegyezném meg, hogy ez bizony adhatna okot Nednek a gyanakvásra, méghozzá elég alaposat. De nem, ő nem tanul, és annak rendje szerint ki is lesz végezve felségárulásért. Mit üzen ezzel nekünk Martin? Azt, hogy ha jó vagy, ha becsületes vagy, elbuksz. Nem Ned volt az egyetlen ilyen, már az elődje, Jon Arryn is hasonló cipőben járt, később szegény Renly a barackjával, Mycah a hentesfiú, Jon Snow, aki szegény hülyem önszántából rohan a Falra, majd a vadakhoz is, Ned emberei, és így tovább. Mélyen tisztelt Martin úr! Ezen a könyvsorozaton valószínűleg generációk fognak felnőni, mint a Harry Potteren, mégis, mit kíván nekik tanítani?
2. Lady és Nymeria - Ezt ugye nem is kell magyaráznom. (Bár Nymeriával kapcsolatban még vannak reményeim, ne törjétek le!) Ezért heveny utálattal viseltetek a kedves alkotó iránt. Ehhez a ponthoz kapcsolódik még az alpont, miszerint a filmsorozat egyetlen részét sem lehet sírás nélkül végignézni. Vagyis biztosan lehet, csak nekem nem megy.
3. Túl sok Joffrey, és túl kevés Daenerys - Senkit sem érdekel, milyen undorító kis féreg Joffrey, ez már eleget volt ragozva a történet során, szerintem ez úgy a második könyvben veszti el érdekességét. Ha megnézzük, kik a szülei, nem csodálkazhatunk az öröklött jellemvonásokon, ugyebár. És úgy tűnik, marad a trónon, akármennyire is húzodozunk ellene mindannyian, úgyhogy a téma túl van tárgyalva.Láttunk már rá épp elég bizonyítékot, hogy mennyire kegyetlen és visszataszító. Daenerys viszont túlságosan kevés jelenetet kap. Értem én, hogy késleltetés, meg hogy fokozni kell a feszültséget, és valószínűleg ez a lány lesz a történet kulcspontja egyszer majd, ha eljutunk odáig, de engem igenis érdekelne, hogy mit csinál odáig. Ő megy keresztül az egyik legérdekesebb karakterfejlődésen, ahol az alávetett asszonyi szerepből vezetővé növi ki magát, ráadásul nem is akármilyenné. Több keleti kalandot, több sárkányt, és több Ser Jorah-t!
4. Khal Drogo túl hamar eltűnt - Értem én, hogy ze szükséges volt ahhoz, hogy a mi drága Dany-nk kislányból nagylánnyá, majd nővé váljon, de szerintem sokkal több időt is lehet volna erre a kapcsolatra szánni. Nem csak a különös románc miatt, ami kettejük között volt, de azért is, mert a dothrakik kultúrája és életmódja az egyik legérdekesebb színfoltja volt a regénynek, és a következő kötetekben található keleti városok leírásai (nekem legalábbis) nem tudták ezt pótolni. Ráadásul a csavar, ahogy eltüntette, még jobban zavar. Khal Drogo, akit még soha életében nem győztek le, nem hal bele egy karcolásba. Nyilván vágták mrá meg máskor is, és tudta, hogyan kezelje, érdekes, hogy ennél az egynél mégis hagyta elfertőzödni. Ráadásul, ezt a csak-élettel-lehet-megváltani-az-életet-dolgot láttuk már.
5. Lord Tywin - Miért fél tőle mindenki, még a máskülönben roppant pimasz és eszes Tyrion is? Azonkívül, hogy kopasz, és megkeseredett, mert meghalt a felesége, semmi okot nem látok rá. Még Cersei is azt teszi, amit mond, márpedig ha valaki azt teszi, amit akar, az ő.
6. Gyerekpornó - Martin valahogy különösképpen vonzódik a kiskorú lányok férjhezadásának és nászéjszakájának részletés ismertetéséhez, a beteges vérfertőző kapcsolatokról nem is beszélve. Daenerys tizennégy, mikor visszataszító bátyja férjhez adja, Sansa tizenhárom, Margaery sem sokkal idősebb. Apropó, az pedig, hogy őt Renly után Joffrey-hoz adják, hát... nem. Egyszerűen nem.
7. Theon Greyjoy - Talán az egyik legelbénázottabb csavar a könyvben az ő átállása, az ő szemszögéből megírt fejezeteket pedig kifejezetten nem szerettem. Nem hinném, hogy valaki ennyire egysíkú lenne, hogy csak és kizárólag a nőkön jár az esze, az ehhez kapcsolódó párbeszédek pedig egész egyszerűen félresikerültek. Rossz őket olvasni. Amikor a nővérének udvarol, persze tudtán kívül, az kifejezetten awkward. (Van erre jó magyar szó?) Izzadságszagú, érezni, hogy ő sem tudta valójában, miért csináltatja ezt Theonnal. Az, hogy elfoglalja Derest, még belefért volna, de akkor a lelkiismeretfurdalásos mondatok, melyek néha-néha előjönnek, azok nem. Vagy ez, vagy az, legyünk következetesek. A Bran és Rickonos csavart ki lehetett következtetni, az pedig külön bosszant, hogy az ő csapatuk kettébontásával kivette Oshát a szereplők köréből.
8. Tyrion még inkább elcsúfítása - Ennek semmi dramaturgiai (lehet ezt a szót itt használni?) funkciója nincs. Fölösleges. Az egyedüli haszna talán az, hogy ő így kiesik Királyvár ügyintézésből, és ebből még nagyobb drámát lehet csinálni. Annak lett volna még értelme, ha Shae emiatt nem akarja, és akkor lehetett volna belőle egy szuper belső vívódást kiakalakítani, de nem, erről szó sem volt. Shae simán csak eltűnt (egyelőre, de a könyv felénél tartok, még nem akarom elkiabálni), és Bronnak is egyre kevesebb szerepe van, pedig az ő szócsatái Tyrionnal igencsak megfűszerezték a történetet.
9. Gendry - Jöjjön már rá valaki, hogy ő Robert fia, könyörgöm. Már akkor egyértelmű volt, mikor még a Fal felé tartottak, és a királyné utána küldte az embereit. A legrosszabb pedig, hogy Martin minket is hülyének néz, és közben folyamatosan ejti el az olyan utalásokat, mint a bikaszarvas sisak, az, hogy a Bikát használja álnévnek, illetve többször is megemlíti a göndör, fekete fürtjeit meg a termetét. Szájbarágás. Ráadásul most ő is eltűnőben van, pedig az Arya-Gendry szál egy igen érdekesen alakuló kapcsolat volt, amit szívesen kísértem volna figyelemmel.
10. A valyriai tőr - A harmadik kötetnél tartok, és ezt a szálat még mindig nem varrták el teljesen, hiába sejtjük-tudjuk mindannyian, mi történt. Nem kedvelem a félmegoldásokat, pedig ezekkel tele vannak a könyvek. Gondolom, főként azért, mert ez, azonkívül, hogy irodalom, és célja a gyönyörködtetés, azért mégiscsak kereseti forrás, és rá kell venni az embereket, hogy megvegyék a következő kötetet. Értem én. De lehetne ügyesebben is csinálni.
+1 Cersei mindig megkapja, amit akar - A való életben is vannak ilyen nők, és ott is éppen eléggé utáljuk őket. Nem kell folyton emlékeztetni rá, hogy a szép nők könnyebben elérik céljaikat. Tudjuk.