Ez már az igénytelenség csúcsa, amit az oldallal művelek. A CSS-t Linde csinálta, bár én bele fogok kontárkodni, mert vanank dolgok, amik nagyon nem tetszenek benne. A chat meg egy darabig még így marad. Oláh azt mondta, ha nincs kedvem az oldalhoz, töröljem ki. A helyzet az, édeseim, hogy kedvem lenne hozzá, Eriket is be akarom fejezni, Fiorelláékat is meg akarom írni, de körülbelül mondatonként halaodk velük, mert az agyam nap végére egy kifacasart szivacshoz hasonlít. Na. Úgyhogy jön a szokásos saját magam sajnáltatása a blogon keresztül.

Tudom, hogy ő is akarja, tudom, tudom, tudom. Tegnap meghallgattam megint ezt a számot, és megint és megint és megint, és végre megértettem, mit énekel benne a csaj, és annyira leírja a jelenlegi helyzetet köztünk... Látom, mire gondol, tudom, mit érez, tudom, hogy ő is tudja, és mégsem, mégsem történik semmi. Nem tudom, mi ez a folyamatos szóismétlés egyébként, de roppant idegesítő. Annyira irigylem D. meg M. kapcsolatát. Olyan jó lehet, hogy egész nap együtt vagy azzal, akit szeretsz. Mindenképpen jobb, mint ez a fázós bizonytalanság, ami körbevesz, rámtelepszik.
A zenelejátszóm átváltott az Autumn leavesre, és fél füllel elkaptam a hungry hearts kezdetű sort, és annyira szép, és én is, én is dúdolni akarom vele, és el akarom mondani ennek a seggfejnek, hogy az én szívem is éhes, rá éhes, vegye már észre.

Csukd be a szemed és fogd meg a kezem végre. Úgyis tudom, hogy te is csak erre vágysz. Csak azt nem értem, miért nem lépsz még, mennyit várjak rád? Miért mész szembe azzal, amira vágysz?