Lachst du irgendwo 
da draussen
mit Tränen
im Gesicht
Schreist du
irgendwo da draussen
bis die Stille zerbricht

Engedd , hogy a jövő még egyszer kopogtasson nálad. Engedd be, hívd meg egy teára, beszélgessetek rólam. Kérdezd meg tőle, van-e jövőnk, nekünk kettőnknek. Kérdezd meg, megéri-e így ezt a négy évet eltölteni, a nézlek, de nem látlak, hallak, de nem érezlek szituációban. Érdemes? 

Legalább tudnám, mi jár a fejében.
Tudnám, hogy komolyan gondolta-e, amit akkor mondott,  és még mindig úgy hiszi-e, vagy azóta R. folyamatos, kölyökkutyához hasonlatos ragaszkodása elérte a kívánt hatást, és már nyakában csörög a nehéz fémlánc? 
Mindig elrontom valamivel.
Azt gondolta, szép vagyok, azt gondolta, jófej vagyok, azt gondolta, jóban leszünk, én viszont túl gátlásos voltam, és sokkal jobban kedvelem az aranyos és vicces emberek társaságát, mint a nagymenő seggfejekét. Ezzel csesztem volna el mindent? Bár, ha nem tudja megszeretni azt, ami vagyok, aki vagyok, akkor nem érdemel meg. Miért érzem mégis, hogy képesek lennénk egymáshoz idomulni?

Lepkeszárnyú délibábokat látok most már én is mindenütt. A szoba tele van őt ábrázoló víziókkal, egyszer itt ül a fotelben, másszor a szőnyegen kuporog, és a németleckéjét írja szorgalmasan, vagy elgondolkodva bámulja Billt a falon, és megkérdezi, hogy biztosan fiú-e. 

Hallod, ahogy a világ tetejéről ordítok neked? Pernye és halálmadarak szálldosnak körülöttem, gyógyszerízű zöldsárga lángok csapnak fel lábaim alatt, hátrébb lépek, de már nincsen hova, a nevedet sikítom, de elnyomja a madarak vijjogása... 

Most mondjam azt, hogy néha hányok, annyira hiányzol? Pedig ott vagy mellettem, mindennap, méterekre, és el akarom mondani, hogy nekem is volt a zsebemben pillangó, csak nem színes, hanem szúrós. De a lepke már elrepült, nem böködi bőrömet a farmeron keresztül, csúnya báb lett belőle, viszont te és én megtölthetnénk pillangókkal egy egész szobát, hogy aztán újra elengedjük őket. Mi is velük repülnénk szivárványszárnyakon.

Ne félj tőlem, könyörögve kérlek, ne félj. Illünk egymáshoz, mint az abszint meg a whisky. Csak engedd, hogy összeöntsenek és műanyag pálcával kevergessenek minket.

Utóirat ehhez a paranoid gondolatmorzsalékhoz:
Holnap leszek tizenöt éves. Innen nézve fiatal, onnan nézve öreg, és egyre inkább az utóbbinak érzem magamat.