Ma, nagy ahazszeretet, ugye, ünnepség volt a faluban, ahol az iskola előadása is színpadra került, amiben ugye fellépett az én drága öcsém, tehát le kellett menni a suliba megnézni. Végül is, nem volt rossz, bár, ugyanazt adták elő, amit tavalyelőtt mi. Vagy az talán tavaly volt? Nem emlékszem, de jó érzés volt újra tetőtől talpig beleborzongni azokba a zenékbe. Amiket sajnos sehol sem lehet az iterneten fellelni, de annyi baj legyen.

A lényeg, hogy hoztam nektek két fordítást, a novelláknál találjátok őket, és különlegességük, hogy németről vannak lefordítva! Annyira örültem, mikor találtam egy olyan devart profilt, ahol csak német történetek vannak fent. a meseóra nagyoon rövid, a jumanji viszont jóval hosszabb, és mindkettőbe szerelmes vagyok valamilyen szinten. 

Majd még hallotok felőlem. Csók.