Érzitek már végre a tavaszt? Süt a nap, és lehet szoknyát hordani, és végre visszatértek a színek is, éppen idejében, ugyanis már kezdett rajtam úrrá lenni a szokásos tél végi depresszióm. Kevesebb jobb dolgot tudnék megemlíteni, mint ilyenkor az utcán sétálni, amikor rózaszínvirágú és zöldellő levelű fák bólogatnak melletted, nyílnak a levelek, a gyerekek már biciklizni tanulnak a járdán, szerelmes párok fogják egymás kezét, gyerekek rohannak el melletted nevetve, visítozva, fagyit nyalva, neked pedig egyszerűen muszáj mosolyognod, még akkor is, ha egyáltalán nincs jókedved, kalapál a szíved, és a vér lüktet, fel-alá száguld az ereidben, szét akarod tárni a karodat, és pörögni, amíg el nem szédülsz, mert most, most érzed azt, hogy élsz. Érzitek már ti is?

Friss nincs, se az időmbe, se a jelenlegi kreativitási szintembe nem fér bele. Kitűztem magamnak komolyabb és komolytalanabb célokat is, úgy is mint elolvasni a Zabhegyezőt, a Legyek urát, az Isteni színjátékot, a Szép reményeket Dickenstől, és a most olvasott Battle Royalról kritikát írni, mert ha valami, az tényleg megérdemli. Be akarom fejezni Erikéket végre, mert megint ugyanazt játszom, mint Roráékkal, emlékeztek? Legalább két hónapot csúsztattam-halasztottam a befejezést, úgy éreztem, nem bírom, nem tudom megírni, de most már rájöttem, nem ez a probléma - egyszerűen nem bírom elengedni, nem akarom lezárni. Ha sikerül ezen túllépnem, játszi könnyedséggel befejezem végre. Komolytalanabb céloknak a barátnőkkel készített 'Things to do in the summer" listát vehetnénk példának - pizsamában, napfelkeltekor sürt kortyolni a teraszon; napozni a Deák téren; buliról bulira; rengeteg pizsamaparti; a hegyekben mászkálni és fotózni; mozizni; eldugott helyeken ruhát vásárolni, becipelni annyit a próbafülkébe, amennyit csak elbírunk, és természetesen a manapság kötelező próbafülke-fotók sem maradhatnak ki. Szép nyár lesz, szép nyár lesz.

Jöttök mozifanatikusok éjszakájára? :D