"S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha 
csillog is sokszor, az ember."

Olvastátok, mi van Stohl-lal? És érzékelitek, mekkora képmutatás ez az egész, és undorodtok saját magatoktól és az egész világtól, mint én? Részegen vezetett, nekiment valakiknek, drogot találtak a szervezetében, oké. Könyörgöm, hányan csinálják ezt meg naponta? Csak az a károsultakon kívül senkit sem érdekel. Most attól, hogy ő "sztár" volt, vagyis abból élt és tartotta el a családját, hogy mosolygott vagy éppen nagyon szigorúan nézett ránk a képenyőről; attól szerintem még nem kellene kelteni a tömeghisztériát. Most értitek, felbontották szinte az összes szerződését, kirúgták a Tűzvonalbanból is, és más fogja alakítani Bordást. Undorító. Mert hányan csinálják ezt meg? És attól még lehetnek jó színészek. Az egyetlen okot a kirúgásra abban látnám, ha lecsuknák, és nem tudna forgatni. Ez maga a képmutatás. EZ az, amitől az emberiség egyre lejjebb süllyed. Kíváncsi vagyok, azok közül, akik kirúgták őt, hányan drogoznak vagy isznak, mert "nem bírják elviselni a stresszt." Nem bírod? Akkor miért vagy még ott? Miért ezt az életformát választottad, ha nem vagy képes végigcsinálni? Képmutatunk képmutatunk képmutatunk. És tudjátok, mit csinálnak azok, akiknek nekiütközött? A férfinak combnyaktörése van, de a kórházi ágyából nyilatkozik, hogy "jajj, Stohl többször is be akart hozzám jönni, de én nem engedtem be." Még büszke is magára, basszus. A helyében én rohadtul befognám a számat, egy, örülnék annak, hogy annak ellenére, hogy nekem jött egy részeg és felborultunk, még élek; kettő, ha be akar hozzá menni, akkor gondolom, bocsánatot kérne, és rohadt nagy kártérítést akarna fizetni neki, bár az ő helyében meg inkább megtartanám azt a pénzt, hiszen most, hogy kirúgtak, nehezen tartom majd el a családomat, nemde? A nő meg, aki még a kocsiban ül, az bemegy érted Hajdú Péter műsorába, és ott kezd el ájuldozni, hogy úristen, őt mekkora sokkhatás érte, és hogy ezt ő sohasem fogja kiheverni.  Tudod, ha engem akkora sokkhatás ért volna, akkor még a kórházban nyugtatóznának, utána peidg otthon ücsörögnék remegő térdekkel, és nem mennék be a TV-be sajnáltatni magamat és tenni a fejemet. Undorító.
Ez alapvetően a legnagyobb baj az emberiséggel, nem? A képmutatás. Vegyük az én tapasztalataimat. Nyáron még ennyire szép vagyok, anynira jó fej, enynire aranyos, annyira édes, hű, milyen jóban leszünk, mi lehetne még belőlünk... és mi lett? Semmi. És miért? Mert neki fontosabb volt az, hogy a 'hírnevét' építgesse, és olyanokkal lógjon, akik szabályosan körbenyalogatják, és ő császárnak érzi magát köztük, az persze nem számít, hogy igazából se ő nem törődik velük, se ők nem tördőnek vele, igaz? Lényeg, hogy villoghat itt-ott, és mutogathatja a béna kajla vigyorát, mert úgy érzi, ettől tetszik másoknak. Közben valójában minden második percben hátrapislog a válla felett, hogy ott vagyok-e még, figyelem, látom-e, és valami örökös megfelelni akarás van benne, hogy ÉN lássam, mit ért el. Ha viszont nekem van merszem valaki mással beszélgetni, neadjisten, rámosolyogni, akkor azzal próbál 'büntetni', hogy már tüntőleg rám se néz. Szánalmasak vagyunk, igaz? A legszomorúbb, hogy az emberiségre ez így általánosan jellemző. Mi lesz így belőlünk?