Egyikünk sem tudta, mi fog kisülni ebből. Róttuk a köröket egymás körül, fáradhatatlanul. Rád gondoltam a buszon, hazafelé menet, és szinte hallani véltem, ahogyan kettéhasad a szívem a tudattól, hogy másik lánnyal vagy. Gyülöltelek. Utáltam a szempárod, ami néha topázbarna, máskor a zöld legkülönbözőbb árnyalait tudta felvenni; a görbe, túlságosan is markáns orrodat, éles arcvonásaidat, széles járomcsontodat; hivalkodó, valahogyan mégiscsak diszkrét izomzatodat; de legfőképpen a mosolyodat, amit nem is pazaroltál rám. Úgy gyűlöltelek, olyan mélnye, ahogyan csak azt tudja az ember, akit szíve mindösszes hevületével, feltétel nélkül szeret.

Csipp csepp
csepereg
vérescsepp
vércsermely
szívcsermely
alattam lélekcserepek
csipp csepp
csepereg

Olyan képtelen dolgok jutottak eszembe, mennyire szívesen suttognám füledbe kedvenc holland versemet, tudván, hogy egyetlen szót sem értesz belőle, de mondhatnám akár magyarul is, hiszen mindig is gyűlölted a verseket. Eszembe jutott a nap, mikor először láttam a kezedben papírpoharas kávét, olyat, amit sosem vesz egyedül, magának az ember, és önző módon azt szeretném, ha csak velem innál olyat ezentúl. Megemlékeztem a legutóbbi beszélgetésünkről, ami körülbelül három szóból állt, és majdnem felnevettem kínomban, mikor AkakijAkakijevicshez hasonlítottam magam. Téged láttalak a kötelezően olvasott drámák szereplőiben, ó, még az általam írt szövegek szereplőiben is mind-mind benne vagy, még a női szereplőkből is te kacsintasz rám, istenem, ha egyszer szabadulni tudnék tőled...

Tudom, hogy most - vagy már sokkal régebben? - kellene azt mondanom, hogy állj. Bezárni minden hozzád vezető ajtót a szívemben, és messzire hajítani a kulcsát, lehetőleg egy tenger mélyére, egy kis hal gyomrába, ami aztán egy nagyobb, esetleg cápa martalékává válik. Így akarlak elemészteni magamban én is, ne kísérts többé, könyörgöm, tegyük meg, tépjük el azt a vékony fonalat, ami még közöttünk feszül... Tudom, hogy mást kellene keresnem, kinyitnom a szívem a világ felé, és nem csak nézni, hanem látni is. Láss te is. Nézz szét, és aprólékosan figylej meg mindent. Láss. Nézz végig a melletted ülökőn, tudd, érezd, mit éreznek, kérlek, legyél tekintettel az emberekre, kérlek, kérlek, legyél tekintettel rám is, hadd legyek én is rád - engedjük el egymást.