Szeretném azt mondani, hogy az élet gyönörű, nemsokára karácsony van, és már bennem ólálkodik az érzés, mikor karácsony reggel remegő szívvel nézel fel az égőkkel díszített fenyőágakra. Szeretném kitenni a falamra, hogy This is a baeutiful day and I'm glad I've spent it with you. Talán attól van, hogy még mindig nem esett le az első igazi hó, és hiába sütöttünk tegnap már mézeskalácsot, és láttam az Igazából szerelem bemutatóját a tv-ben, még mindig nincsen karácsonyi hangulatom. A péntek estét azzal töltöttem, hogy ajándékokra vadásztam, és még ez sem érte el a kívánt hatást.

Mostanában egyszerűen minden szétcsúszik, szétfolyik kezeim között. Dolgozom, olyan beleadással, ahogyan csak bírok, és mégsem tudom semmiben a maximumot nyújtani. Még egy nyavalyás forrdalmi etüdöt sem vagyok képes felismerni. Csendben, lépésről lépésre, kockáról kockára kezdtem el felépíteni az életemet, mert úgy döntöttem, itt az idő, hogy változtassak. Átmentem magyarra, mert régóta tudtam már, hogy ott a helyem, újra felvettem a kapcsolatot olyanokkal, akikkel ezer éve nem beszéltem, újra belevetettem magam a hollandtanulásba, mert mindenki at mondja - úgysem fogod megcsinálni, én pedig meg akarom nekik mutatni, hogy igenis sikerülni fog. Boldognak kellene lennem. Majdnem azt az életet élem, amit szeretnék és azokkal, akikkel szeretném, és mire hazaérek, mindig vár egy üzenet facebookon,amitől garantáltam elmosolyodom, és megdobogtatja a szívem, miközben nem vagyok biztos magamban, és semmi másban sem... Persze, nem csak jó dolgok történnek az életben - egyik legkedvesebb ismerősömet rákkal diagnosztizálták, én pedig, hiába beszélgettünk végig néha éjszakákat, nevetve, nem lehetek mellette, hiszen az ember nem ruccanhat csak úgy át Skandináviába, mint szeretné. Én pedig összeszorítom az ajkaimat, és olyanokat mondok magamnak, hogy minden rendbe fog jönni, mikor tudom, hogy valószínűleg nem, és magamban átkozom az életet igazságtalanságáért. De egyszerre majd rendbe jön minden, és újra mosolyogva fogok a jövő felé nézni. Csak még kell hozzá egy kis idő. Mindannyiunknak.

(Tegnap volt a születésnapod. Könnyebb lett volna, ha nem emlékeznék olyan élénken a tavalyira. Remélem, bulizni mentél, remélem olyan részegre ittad magad, hogy vér helyett is vodka folyt az ereidben, remélem, addig táncoltál, amíg még érezted a lábaidat, és remélem, másnap reggel olyan lány ágyában ébredtél, akinek még a nevére sem emlékszel, és leléptél, mielőtt felébredt volna. Remélem, egyetlen pillanatra sem jutottam eszedbe.)

A héten valószínűleg összehozok egy Sims-es frissítést két mézeskalács között.