- Apa, miért sírt tegnap a szomszéd kislány a kapualjban?
- Bántották, fiam.
- De miért, apa? Én sosem bántanám.
- Mert az emberek gonoszak, azért.
- De miért?
- Nem tudom, fiam. Senki sem tudja. Néhányan úgy gondolják, minden egy bizonyos testvérpárral kezdődött…
- Bántották egymást?
- Egyik a másikat, az meg tűrte, mit tehetett volna mást…
- Ez történt a kislánnyal is? A testvére bántotta?
- Nem, fiam, a többi gyerek tette.
- De miért?
- Mert más, mint ők.
- Zsidó?
- Igen, fiam. Zsidó.
- Az mit jelent, apa?
- Azt, hogy máshogy hívja Istent. Másban hisz.
- Az miért baj?
- Az emberek nem szeretik, ha valaki más. Ha valaki kilóg, nem megszokott. Ha eltér tőlük. Téged is megbüntet a tanító néni, ha nem fehér a zoknid tornaórán, nem igaz? A többi gyerek is ezt csinálta a Braun-lánnyal. Megbüntették.
- De hát fájt neki…
- Persze, hogy fájt. Azért csinálják.
- Nem értem, apa. Én sosem bántok senkit. Az rossz, ha a másiknak miattam fáj.
- Majd megtanulod, fiam, hogy a rossz manapság relatív fogalom…
- …apa?
- Mondd, kicsim.
- Ezentúl én vigyázok a kislányra, jó?

(Próbáltam ennél vidámabbat meg jobbat írni, de nem sikerült. Sajnálom.)