A nagy fellendülést és napi két posztot most újból egy kis visszesés követi, dehát az élet már csak ilyen, nemde? Egyelőre próbálom víz felett tartani a fejemet - ne vállaljatko be három emeltet és egy nyelvvizsgát rövid 3-4 hónapon belül, mert ezzel szabályos harakirit követtek el. Tényleg. Ahogy lesz időm szusszanni, írok nektek, addig is vers, mert az mindig jót tesz az ember lelkének :)

József Attila - Semmi

Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi.

Legyen, hogy ne legyen,
legyen, hogy ne legyen -
mondjuk: Edit.

A csillagokat most a láthatatlan,
sárga kis csibék szemelgetik.

Talán hajnalodik, talán Budapest ég,
talán egy izzadt óriás-leány
arcán olvad a festék.

Kocsik zörögnek, redőnyök görögnek,
tengerek dörögnek, emberek áradnak.

Bosszant az a goromba ház a sarkon -
olyan, mint kisgyermek arcán az ótvar.

Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen pályaudvar,
ahová most érkeztem.

Nincsen málhám.
Valamit elfelejtettem - talán ha azt kitalálnám.
Egy: semmi.
Kettő: semmi.
Három: semmi.
Olyan szokatlan, mint ez a pályaudvar,
hogy egyáltalában nincsen semmi.

1936 december