Könnyebb lenne, ha el lehetne mondani, Ha meglennének rá a szavak, de így csak valami homályos, silány lenyomatát adhatom át annak, ami ez valójában. Pajaritos y pétalos. Ezek kergetőznek minden egyes sejtemben, ha veled vagyok. Mindenféle sminkréteg nélkül is ragyog a szemem, ha a reggeli ébredés után tükörbe nézek. Gondolataim mindenuntalan elkalandoznak, és mégis hihetetlenül éles az agyam, egyre több minden sikerül, ha belekezdek. Ruganyosabbak a lépteim, jobban élvezem, ha egy-egy napsugár végigcirógatja az arcomat, ha a szél belekap a hajamba; szélesebb a mosoly az arcomon, ha piros kabátos, szaladó kislányt látok. Türelmesebben állok sorba a kasszánál, egyetlen kávéval és egy csokiszelettel a kezemben, nem jövök ki a sodrombon, ha néhányan arrébb taszítanak a villamoson. Akkor is kihúzott derékkal járok, ha véresre töri cipőm sarkamon a bőrt, vagy derékban túl szűk a szoknyám, és akkor is mosolygok, ha kontaktlencsém sehogy sem akar szememmel együtt működni, és folyamatosan sírásra ingerel. Alig várom, hogy kitárt ablaknál alhassak, és érezzem az éjszakai levegő hűvösét beáramlani a szobába, annak semmihez sem hasonlítható, balzsamos illatával együtt, hogy aztán reggel a napsugarakkal együtt keljek. Giccsesen idilli életre vágyom, frissen facsart gyümölcslével reggelire, vakító hófehér ágyneműre a hatalmas franciágyon, puha kanapéra, napfényes nappalira - te teszed ezt velem.